Jászay Tamás: Boszorkányok márpedig Arthur Miller: A salemi boszorkányok – Weöres Sándor Színház, Szombathely Unjuk az amerikaiakat, szeretjük is ezt hangoztatni. Mármint mi, kritikusok, a XX. századi amerikai dráma jelesei, Miller, O’Neill, Albee, Williams és mások kapcsán mondunk ilyeneket és még ilyenebbeket.
Artner Szilvia Sisso: Amikor a darab visszaír Znajkay Zsófia: Rendezői változat – MU Színház A rendezői változat kifejezésről a független színház kapcsán az juthat eszünkbe, hogy biztos hosszú, és direkt benne hagyták az eredeti ötleteket a lábjegyzetekkel és a kommentekkel együtt. Meg a TÁP Színházra is asszociálhatunk, amelynek ez a laza szerkesztés jól áll, az összes extrákkal, mert erős koncepció támasztja meg. Znajkay Zsófia a TÁP Színház egyik jelenlegi […]
Fuchs Lívia: Rend és szabadság Rosas: A Love Supreme – Trafó Koreográfia és zene szimbiózisa a spontaneitás, az egyszeriség, az itt és most ritkán megélhető élményét kínálja a nézőknek. S ez még akkor is páratlan tapasztalat, ha tudjuk, a pillanat szülte improvizációk gondosan megszerkesztett struktúrába illeszkednek.
„A színháznak semmi másról nem szabadna szólnia, mint a máról” László Zsolttal Gócza Anita beszélgetett Kockás vagy csíkos ing, semmi művészi allűr – egy igazi „civil színész”, aki most épp a Radnóti Színházban játszik nagy szerepeket.
