Napról napra

A tanult befogadási stratégiáink itt egy csapásra csődöt mondanak, hiszen a 6 és 7 című koreográfiákban nincs narráció, nincs lineáris fejlődés, nincs karakter, nincs csúcspont, nincs kezdet és hozzá képest nincs vég sem. Nincs konklúzió, nincs üzenet.

Röpködnek a nevek: Marx tér, Hitler tér, Lipót körút, Mussolini tér, November 7. tér, Lenin körút, Berlini tér – a neveken keresztül pedig azok a rezsimek villannak fel, melyek megpróbálták erőszakosan a saját képükre formálni a kort és a várost – igen mulandó sikerrel.

…az előadás olyan döntésre kényszeríti a nézőt, amely morálisnak is csak nagy pontatlansággal nevezhető.

Bagossy László rendezésében a felismerhetőség fontos jegy: minden, amit látunk, egyértelműen három nővéres, ezért könnyedén tájékozódom ebben a világban, nincsenek meglepetések, radikális átértelmezések, meghökkentő megoldások.

A kvótaellenes népszavazás gyászos napján Aiszkhülosz Oltalomkeresők című drámájával foglalkozni finom, de határozott politikai állásfoglalás.

Hiszen Punchék, azaz Puncsék mi vagyunk. Vagy ha nem is mi, de a szomszédjaink, vagy a szomszédjaink szomszédjai feltétlenül. Őszintén szólva tanácstalan vagyok. És kérem szépen vissza a Hisztimese kellemetlen anyukáját inkább. Vagy ha lehet választani (és miért ne lehetne), a Manna Produkció és a Maszkaron Társulat közösen színre vitt meséjét, A Macskaherceg kilencedik életét; […]

A botrány azzal kezdődött, hogy Bosznia és Hercegovina bíborosa arra hivatkozva tiltakozott az előadás ellen, és kérte annak betiltását Szarajevóban, hogy az istenkáromló, egyaránt sérti a keresztények és a muzulmánok érzéseit, vulgarizmusával kigúnyolja a hit lényegét, méltóságában alázza meg az emberi érzéseket és általában mindazt, ami szent.

A magyar színház válságban van. (…) Meggyőződésem, hitem szerint ugyanis az itt és most bennünket körülvevő világra és társadalmi folyamatokra való reagálás épp olyan fundamentális feladata kell, hogy legyen a színháznak, mint amilyen a jó esztétikai megvalósításra való törekvés és a művészi színvonal magasan tartása.

…az a játékstílus, amelyet ez a tér lehetővé tesz, és az a forma, amelyet a zene és a zenekar meghatároz, annyira kézre áll Alföldinek, hogy egy idő után az ember tűnődni kezd, vajon a rendező a szükségből kovácsol erényt vagy eleve ilyen játékteret keresett az előadáshoz.

A rendező, Vidovszky György és alkotótársa, Gyevi-Bíró Eszter szerint a néző a főszereplő szobájában ül. Mégis inkább úgy érzem: színház került a szobába. Míg ugyanezen darab első bemutatójánál a Stúdió K-ban a szoba került a színházba.

A művészeti intézmények fiatal alkotókat bemutató programsorozatai fontos vállalások, részét képezik a termékeny kulturális működésnek – ezt teszi a Trafó Antré, illetve az Artus Arccal a halnak című sorozatai révén, amelyekben fiatal táncművészeknek, alkotóknak nyújt bemutatkozási lehetőséget.

A KOMA két színésze belekopik a folyamatos mászkálásba és a humort sem nélkülöző diskurzusba. A huszadik perc táján már úgy kerülgetik egymást, mint kása a forró macskát. Kitart a rejtély, a fenyegetettség, a groteszkum, a morbiditás, csakhogy korántsem eléggé.