Gabnai Katalin: Ki zokog a végén?

Játszóház – Átrium, Mentőcsónak Egység, Terminál Workhouse

Van a színikritikaírásnak egy elég szigorú szabálya, miszerint az előadásról szóló beszámolóban – új vagy kevéssé ismert darabok esetén – tilos a cselekmény ismertetése. Ez a leendő nézőket védő korlátozás elsősorban a nagyközönségnek szánt, kedvcsináló írásokra vonatkozik. Az iskolai anyagban szereplő műveket ez nem érinti, de már a ritkábban játszott klasszikusoknál is figyelni kell, hogy…

Proics Lilla: A nyúl az!

Rosencrantz és Guildenstern halott – Apertúra

A Rosencrantz és Guildenstern halott, a strómanok ócskaságáról, továbbá az alámerülő-kibekkelők gyávaságáról szól, arról, hogy a közreműködésük jussa ostobán jelentéktelen, elkerülhetetlen hirtelen halál. Illetve szólhatna mondjuk arról.

Lénárt Gábor: Agyhullámvasút

Inkognitó – Pesti Színház

Kalandos agymunkára invitálja a nézőket a Pesti Színház nemrégiben bemutatott darabja, az Inkognitó. Nick Payne angol színdarab és forgatókönyvíró, aki 2009-ben ígéretes tehetségként kapta meg első darabjáért (If There Is I Haven’t Found It Yet) a George Devine-díjat, ma már az egyik legismertebb kortárs író. Főszerepeit többek között Jake Gyllenhaal játssza, legutóbbi együttműködésük a Broadwayn,…

Turbuly Lilla: Szokatlan szemszögek

2 in 1 kritika: Budapest Bábszínház: Az utolsó bárány; Kolibri Színház: Áruló

A két nagy budapesti gyermekszínház évadnyitó bemutatói igencsak eltérnek egymástól. Az egyik nagyszínpadra készült, a másik a Kolibri szűk pincéjébe. Az egyiket hat, a másikat tizennégy éves kortól ajánlják. Az egyik egy bibliai történetet dolgoz fel, a másik a jelen és a közeljövő világába vezet. Az egyik bábszínház, a másiknak már a színlapjáról kiderül, hogy…

Gabnai Katalin: Júdás délutánja

Tim Rice – Andrew Lloyd Webber: Jézus Krisztus szupersztár – Miskolci Nemzeti Színház

Hőskereső, lüktető dráma lett a megszentelt történetből ezen a miskolci délutánon. Pedig nem írtak bele eddig nem volt, pergő párbeszédeket, s Philippe de Chalendar vezényletével is csak azok a hangok kúsztak elő a hangszerekből, amiket Webber partitúrája előír, s amik először 1971 októberében szólaltak meg egy New York-i színpadon. A látványban sincs semmi váratlan vagy…

Kedves Kriszta: Alámerülni a fonóba | Mentorprogram

Ifjú barbárok – Kolozsvári Állami Magyar Színház, Gyulai Várszínház

Pozitív visszhangoktól kíváncsian érkeztem a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermébe, a Gyulai Várszínház és a Kolozsvári Állami Magyar Színház közös produkciójára, az Ifjú barbárokra ifjabb Vidnyánszky Attila rendezésében. Az előadást a július eleji bemutató óta telt házzal játsszák, idejében kell jegyet foglaljon az ember, ha meg akarja tudni, mire ez a nagy érdeklődés, az előtérben…

Urbán Balázs: Csendes dilemmák

William Shakespeare: Julius Caesar – székesfehérvári Vörösmarty Színház

„Egy politikai gyilkosság és annak tragikus következményei” – ez áll műfaji megjelölésként a Vörösmarty Színház bemutatójának színlapján. Ami műfaji meghatározásként kissé körülményes ugyan, de precízen jelöli meg a dráma és az előadás tárgyát. Shakespeare ritkán játszott történelmi tragédiájának főszereplője, Marcus Brutus nemcsak korszerűtlenül becsületes értelmiségi, de megrögzött pacifista is. Elítél minden erőszakot, ám éppen ez…

Dézsi Fruzsina: Decens képmutogatás – avagy „én alkottam, te szültél”

Ők tudják, mi a szerelem – Nemzeti Színház

„Burleszk és tragédia” – határozta meg Hubay Miklós az Ők tudják, mi a szerelem című egyfelvonásosát, Rátóti Zoltán pedig mindent meg is tesz azért, hogy eleget tegyen a szerző pontos műfaji kívánalmainak. Igazi polgári sírva vigadás ez a Nemzeti Színház Kaszás Attila Termében, a szó legjobb és legporosabb értelmében egyaránt.

„Szerencsés vagyok, valaki mindig fogja a kezemet”

Hartai Petrával Marton Éva beszélgetett

Törékeny alkat, erős karakter. A szombathelyi Weöres Sándor Színház néhány nagyon erős szerepe alapozta meg az indulását. Kipróbálta a szabadúszó létet, most a Budaörsi Latinovits Színház társulatának tagja. Idén – nem először – a Színikritikusok Díja egyik jelöltje volt.

Rádai Andrea: K mint keljfeljancsi

A kastély – Vígszínház

Minden értelemben megkerülhetetlen az előadás díszlete, a kastélyhoz vezető út, ami maga is kastély, többemeletes, a teljes színpadot betöltő labirintus-monstrum a valahová és sehová vezető lépcsőivel, járataival, zegzugaival. K-nak nincs más választása: valahogy be kell hatolnia, hogy bejárja, meghódítsa, maga alá gyűrje a könyörtelen vasszerkezetet (hogy milyen esélyekkel indul és végül ki kit gyűr maga…