Napról napra

Alföldi Róbert háromszor foglalkozott a népszerű Miller-művel. Először mint színész, majd kétszer rendezőként.

Számos skandináv alkotás leskeli-kutatja az emberi együttélés vacogtató problémáit, hol ijedten, hol kínos röhögéssel rögzítve filmre s feszítve színpadra a munkahelyi és a családi élet mindennapjait és kivételes pillanatait. Az Orlai Produkciós Iroda ebben az évadban két sikeres északi film színpadi változatát is játssza a Belvárosi Színházban.

A Trafó profiljában mindig jelentős szerepet játszottak az elsősorban vizualitásra építő alkotások, vagyis azok a művek, melyek kommunikációs stratégiájában a képiség a meghatározó. Januárban két ilyen előadást láttam a ház színpadán: a francia koreográfus, Franck Vigroux és a Cie D’Autres Cordes nem először jár Magyarországon, korábban a Flesh-t ismerhette meg tőlük a közönség; a Tutaj […]

Az Apertúra két régi-új bemutatója klasszikus történetekhez nyúlva beszél a máról: női egyenjogúságról, egy népcsoport démonizálásáról, háborúról, békéről, demokráciáról, demagógiáról, elfajuló népharagról. Az eredmény két erőteljesen szövegközpontú, olykor döcögős, ám annál tanulságosabb előadás.

Pár hete realizáltam Nápolyban, hogy még mindig hagyománya van a karneválnak. A zsúfolt, flörtölő és kiabáló fiatalokkal teli utcán az jutott eszembe, hogy ez a világ mennyire hasonlít a commedia dell’arte világára, erre a játékos valóságra. Hasonló a hangulata a Pesti Színház legújabb bemutatójának, A hazugnak.

Jólesik látni a megtett utat – e dantei idézet adta a 70. születésnap alkalmából létrejött kiállítás címét, melynek középpontjában a „tér spirituális nyelvének” kérdése állt. Évtizedek óta ez izgatja, ez egyik kurzusa címe, és ezt összegezte a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia székfoglaló előadásában is. A megtett útról, színházi munkáiról, tanításról Csanádi Judit díszlettervezőt Marton […]

Kavicsok csikorognak a lábak alatt, sírkövek szolgálnak ágyul és asztalul, a palota nejlonnal borított vasszerkezete üvegház, amely megvédi az uralkodó elitet a népet sújtó örök téltől. Mélyfekete és sápadtfehér színekből szőtt világ ez, absztrakt tér, amelyben kísértetként bolyong a halovány Elektra, és amelyben a színek csak hazudhatnak, az ékszer gazemberek fizetsége és lehetséges fegyver, az […]

„Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!”. A revizor Polgármesterének e két rövid mondata alighanem a leggyakoribb citátumok közé tartozik. Nyilvánvalóan azért, mert kontextusából kiragadva egyértelmű művészi ars poeticát fogalmaz meg: a színház tükröt tart a nézőknek, amelyben azok jó (vagy rossz?) esetben magukra ismernek. A Nemzeti Színház két legutóbbi bemutatója, A revizor és a Kurázsi mama és […]

Jó ideje nyilvánvaló, hogy a múzeumnak – mint a tárgykultúra utolsó fellegvárának –, műfaji megújulásra van szüksége, hogy képes legyen válaszolni a kortárs kihívásokra. Ezt a célt szolgálja a Magyar Nemzeti Galériában sokadik éve megrendezett Textúra összeművészeti projekt, a különböző művészi kifejezésmódok közti párbeszéd és összekapcsolódás terepe.

A Hangosító 48. adásának vendégei a „vidékiség” kapcsán beszélnek tabukról, dilemmákról: Háda Fruzsina színésznő (Budapest-Záhony), Kelemen Kristóf rendező (Niké, szabadságunk szobra), Kricsfalusi Beatrix irodalom -és színháztörténész és Nagy Zsolt színész.

„[A] mai fiatalság szerencsétlensége, hogy nincs már igazi kamaszkora: sem erotikus, se politikus, se morális meg más egyéb szempontból; mindent összemancsoltak, összepancsoltak, egy kondérba dobáltak! És ezenkívül túl sok vereséget ünnepeltek győzelem gyanánt, túl gyakran vették igénybe az ifjúság legbensőségesebb érzéseit […]” – így jellemzi kora tinédzsereit a Radnóti Színház Istentelen ifjúság című előadásának Julius […]

A Magyar Állami Operaház 123 évvel az ősbemutató után végre saját előadásban színpadra vitte a Rusalkát. Nagy fegyvertény a régi adósság törlesztése: még nagyobb fegyvertény lenne, ha az előadás érdemei nem merülnének ki puszta létében.