Napról napra

Lengyel Anna összetett személyiség volt, sokféle leget el lehet mondani róla. Kezdem azzal, hogy ő volt talán a legintenzívebb ember, akit ismertem. Ha akart valamit, azt nagyon akarta – és mindig akart valamit. A PanoDráma létrehozása fontos mérföldkő volt a szakmai életében: ez volt az a pillanat, amikor a dramaturg alárendelt, a fordító magányos és […]

Miben segít a temetések szabályrendszere? Hogyan gyógyul a közösség és az egyén? Miért játsszuk újra a tragikus emlékeinket a pszichodrámában? Megemlékezhetünk-e egy járvány áldozatairól? Mi a feladata a betegségek, a halál reprezentációjával a színháznak? HARDY JÚLIA pszichiáterrel ARADI HANGA ZSÓFIA beszélgetett.

Déryné a halála előtti négy évben, 1869 és 1872 között írta emlékezéseit. Húgával, Johannával, a néhai teátrista Kilényi Dávid özvegyével élt Miskolcon. Beteg volt, egyik szemére már alig látott, vízkórságtól szenvedett, duzzadt, ödémás volt a teste, gyötörte a köszvény a végtagjait, görcsbe merevedett kezével nehezen fogta a tollat.

Hommage à Jean-Luc Nancy Testbehatolások 2002-ben mutatták be a párizsi Théâtre Ouvert színpadán a L’Intrus (A betolakodó) című darabot, melynek alapja Jean-Luc Nancy 2000-ben megjelent azonos című könyve.[1] A szöveget a filozófus 1999-ben a Dédale folyóirat felkérésére kezdi el írni az „Idegen” témájára reflektálva. A tervezett cím akkor még „Az idegen eljövetele”. Azonban az írás folyamata […]

„A jó színházban – félni kell!” – mondta egyszer nevetve Ács János, s ugrándozott kicsit, talán hogy kitáncolja magából a felfedezett igazság súlyát, míg várakoztunk valami előadáskezdésre. Sokszor eszembe jut ez, különösen mióta megnőtt a szorongató néznivalók száma a színházakban. De nemcsak ott, a könyvekben is. Sőt! Széplaky Gerda azt írja: „A betegségreprezentációk a vizuális […]