Mark Haddon regényében az a különleges, hogy az aspergeresnek mondott főszereplő, Christopher világképe minden furcsasága, bogarassága ellenére magától értetődőnek, sőt a maga nemében logikusnak és legfőképp legitimnek tűnik. Az azonosulás felkínált lehetősége tehát sokkal fontosabb, mint a másság ténye, ami elsősorban annak köszönhető, hogy nem Christopher helyett és róla beszélnek, hanem ő maga meséli el […]
