Egy biztos pont mindig van a Kolozsvári Állami Magyar Operában: a kórus. Legyen az érzelmes zümmögés vagy harsány habanéra, a hangzása mindig kristálytiszta, nagyon egységes, az énekkari tagok, mint egy jól működő családban, érzik, figyelik egymást, és a leglehetetlenebb rendezői utasítások és bokaficamító díszletakadályok között is mindig flottul feltalálják magukat.
