Bár a Mindig kételkedj! brechti gondolata nyilvánvalóan artikulálódik az előadásban, a dramaturgia nem nyújt többet, mint dekoratív rámutatást a tényeken túli média uralta világ problémáira, halvány lehetőségét sem villantja fel olyan gyakorlati cselekvésnek, amely a terep megváltoztatásához vezetne – s ilyen értelemben kevésbé brechti nem is lehetne. Ugyanakkor a dokumentarista színház legitimációs rendszerét is megbolygatja […]
