…maga a fesztivál „kamaszkorba” lépett: tizenkettedszer jelent meg a hazai és külföldi Shakespeare-előadások válogatása a patinás mezőváros középkori téglavárában és egyéb helyszínein. Tizenkét év az identitás formálódásának éppolyan fontos ideje, mint a hagyományteremtésé – s mindkettő markánsan volt érzékelhető idén.
Kifejezetten érdekesnek tartom, és erre a dráma átírása során jöttem rá, hogy a mai magyar slam poetry formanyelve és a shakespeare-i szöveghagyomány között milyen sok hasonlóság látszik.
Az Ahogy tetszikkel nemigen lehet állítani – és még jobb, hogy nem is kell. Lehet viszont játszani vele – és Purcărete éppen ezt teszi.
„Elszaladni késő, itt maradni kár!”
…mindannyian disszidálunk a diktatúrából egy másik térbe, az erdő független, „svájci” világába.
… a színészek a nézőtérről lépnek fel a színpadra, arcuk elé egy-egy pillanatig maszkot tartva.
…a humor még mindig lehetett volna az a fegyver, amely sikerrel megmenti ezt az előadást.
A két előadást egymás után nézve a színház (a benne és általa való alkotás, a benne és általa való létezés) lényegéről juthat információhoz a figyelő néző.
Ha valaki kiment a Globe-ban sörért, nem veszítette el a fonalat.
És míg Brook a szerelmet alapvetően retrospektív nézőpontból mutatta fel, egy nappal később a Gyulai Várszínház falai között éppen történik a szerelem.
