Az állat akkor is „fegyelmezett test”, foucault-i értelemeben, amikor azt játszatja vele az ember, hogy nem. Valójában lehet, hogy a teljes szabadságot soha nem látjuk, láthatjuk a színpadon. Csak az erdőben, a saját házunk táján domesztikált állataink jelenlétében.
A kortárs színháznak talán az az egyik legnagyobb kihívása, hogy a látszat mögött meglássuk mélyebb, rejtettebb, a felszínre csak a mi nézői erőfeszítésünk révén felhozható szellemi tartalmat.
Platel szennyből és glóriából szőtt univerzumát elmesélni nem, csak megélni lehet.
