Napról napra

Silviu Purcărete költő-rendező. Kettős identitás ez, két pozíció, amelyek összeolvadása és egymásra hatása sajátos státuszt biztosít neki. Purcărete elkerüli egyetlen álláspont purizmusát, váltogatja, társítja a kettőt, összevegyíti a modelleket, és határozottan visszariad attól, hogy bármelyikbe is belemerevedjen. Színháza a világ legkülönfélébb színpadain egy művész, egyben azonban egy értelmező jelenlétéről is vall – egyedisége ebből fakad. […]

Tökéletesség. Ritmus. A határok kitágítása. Felfedezés, kíváncsiság. Egy életen át tartó kutatás. Paradigmaváltás a tánc képi rögzítésében. Természetesség, egyszerűség, nyugalom, egyensúly, eltökéltség, kitartás, zárkózottság, nyitottság, bölcsesség – néhány fogalom, amely Merce Cunningham portréját vázlatosan megrajzolja. De hogyan rajzolja meg ő a sajátját? Ezt kíséreltük meg felskiccelni vele készült interjúk alapján, amelyek a nagy nyilvánosság számára […]

Ki ő, a most hatvanhatodik évében járva bár, de nékünk, az ő pályáját idestova fél évszázad óta hűségesen kísérőnek az idők múlását feledtetve megmaradt „kölyökzseni”: Patrice Chéreau?

Şerban színházi nyelvét és gondolkodását kezdettől fogva a hagyományos realista-naturalista útról való letérés motiválja.

Ami a színdarab funkciójának és a dokumentatív szövegnek egymáshoz való viszonyát illeti, Lösch ezt a viszonyt ezúttal végérvényesen megfordította.

Jó szemű alkotók látták és látják benne az erőt a mai napig, vonzódnak pinceelőadásai ízéhez, szagához…

Mindjárt le kell szögezni: Csuja nem komikus. Sokkal több annál. Humora van a színpadon, és ez egészen más minőség.

Schlingensief színpadi karrierje 1993-ban kezdődött a berlini Volksbühnében, ahová Frank Castorf fődramaturgja, Matthias Lilienthal hívta meg.