Különleges aktualitást adott Miller darabjának a jelenlegi világválság: rövid időn belül sokak kerülhetnek Willy Loman helyzetébe – a munkahely elvesztése, a részletfizetési képtelenség, a kilátástalanság Damoklész kardjaként lóg a fejünk felett. Bérczes László rendezői elképzelésének persze nem ez a fő szempontja, inkább az ember alkalmatlansága, hogy szembenézzen önmagával…
Unjuk az amerikaiakat, szeretjük is ezt hangoztatni. Mármint mi, kritikusok, a XX. századi amerikai dráma jelesei, Miller, O’Neill, Albee, Williams és mások kapcsán mondunk ilyeneket és még ilyenebbeket.
…a színház számára fontos, hogy folyamatosan reagáljon a jelenre, a kortárs világra, és ne csak szórakoztatóipari intézmény legyen, hanem komoly, társadalomkritikus, intellektuális műhely is. Nehezebben tudnék azonban megragadni egy iránymutató, erős koncepciót.
A látott előadások alapján úgy érzem, az igazgatóváltást munkahelyi, igazgatási, hivatali, szakszervezeti ügynek tekinthetjük, esztétikai, művészi kérdések nemigen játszottak benne szerepet.
A vígszínházi legújabb Istenítéletnek van egy kivételes jellegzetessége: elkészült a bemutatóra. Teljesen. Van eleje, közepe, vége…
Ez a fajta analizáló szószínház sokszor ledobja magáról Miller érzelmileg fűtött szövegeit…
