A színházi képes beszéd mindig akkor alakul ki, amikor a társadalomban nem lehet nyíltan kommunikálni. Ez azonban csak egyik oka annak, hogy a hatvanas–nyolcvanas éveket nemcsak Magyarországon, hanem az egész keleti blokkban a kódolt fogalmazásmód előtérbe kerülése jellemezte. A másik ok, amely nem független az előbbitől, túlmutat egy szűk geográfiai-történelmi régión: Európában és Amerikában megjelenik…
A játékhagyományra rápillantva a Molnár-életmű más részeihez képest meglepő változatosságot tapasztalunk, különösen az utóbbi években. Ez azt mutatja, hogy a mű még mindig provokál, és rejtélyekkel teljes, sőt, talán egyre rejtélyesebbé válik. Vagyis nemigen van a magyar dramatikus kínálatban nehezebb feladat, mint a Liliom kortárs hazai horizontjáról fogalmazni.
Proics Lilla: Beszélgetések a kritikáról
Babarczy Lászlóval és Sopsits Árpáddal Proics Lilla beszélget
Sokszor alig megfogalmazható, mit tartalmaz egy előadás, amelyben a szöveghez képest eleve sokkal több csatorna működik.
Eörsi László: A kaposvári Marat/Sade és a kultúrpolitika
Eörsi László a „megkerülhetetlen kultuszelőadásról"
A produkció tehát a Kádár-rendszer legsúlyosabb tabuját, az 1956-os magyar forradalmat is behozta a képbe.
Ugrai István – Zsedényi Balázs: Végjáték. Búcsú a Kaposvár-jelenségtől
A Csiky Gergely Színház 2009/2010-es évadjáról
A Csiky Gergely Színház jó ideje csípi a lojális szórakoztató színházat szerető helyi és magasabb szintű politikusok szemét.
Most, leleplezve egykori önmagamat, bemutatom az igazgatói kérdésekre adott gazdasági igazgatói válaszok mögött rejlő tartalmakat…