Napról napra

Nem emlékszem, hogy valaha is részt vettem volna egy színigazgató nyilvános búcsúján és az új igazgató beiktatásán. Egyrészt nem is voltam színház tagja, hogy egy ilyen megtörténhessen velem, másrészt, ha voltak is búcsúk az „én” korszakomban, az elmúlt két évtizedben, azok drámaiak voltak, nem volt bennük sok öröm és köszönet. Sőt, inkább tiltakozásokra emlékszem, búcsúk […]