Börtönrácsok párhuzamosaira emlékeztető fénycsíkok előtt jelenik meg a színpadon Gagarin, az első ember a világűrben. 1961-et írunk. A portréábrázolás tulajdonképpen Istentől eredeztethető. A csillagos eget érdemes fotózni, ahol Gagarin is jár, hiszen sosem tudhatja az ember, mikor bukkan fel valamelyik bolygó mögött a Mindenható.
