A tavalyi Lehár: Giuditta-bemutató kapcsán írtam arról, hogy kíváncsi lennék, mit szólna az erősen wagneriánus müncheni közönség, ha valaki Wagnerhez nyúlna ilyen markánsan, ahogy Marthaler tette Lehárral. Mundruczó Lohengrinje François-Xavier Roth vezényletével azonban úgy tud innovatív lenni, hogy közben szolgálja a zenét.
A premier előtti operabeavató óta lehetett sejteni, hogy a Bajor Állami Operaház bemutatója csak nyomokban tartalmaz majd Lehárt: ha tudjuk, hogy Lehár nagyoperettjeiben maximum húsz szám van, és azt halljuk, hogy tizennégy zeneszerzőtől kölcsönzött betéteket illesztettek be, igazán örülhetünk, ha egyáltalán elhangoznak a jól ismert slágerek ebből a Magyarországon az 1934-es bemutató óta (!) nem…
