Napról napra

Két nép-nemzet véres háborúja – egy fogoly hercegnő, aki rabtartójába szerelmes, egy ifjú hős, aki szerelme és kötelessége közt őrlődik – az isteni/vallási rend vasszigorának kitett lét. Jóllehet a Bajor Állami Operaház Aidájára és a Mainzi Állami Színház Idomeneójára való kritikusi kiruccanást nem a tematikus kapcsolatok követése ösztönözte (hanem az egyéni, zenerajongó preferenciák önkénye, illetve […]

Nehéz megkezdeni ezt a kritikát. Nehéz, mert annyi mindenről kell egyszerre írni – a lengyel ellenállásban való részvételéért 1942-ben, 18 évesen Auschwitzba deportált Zofia Posmysz önéletrajzi ihletésű kisregényéről; a Pasażerkáról, Mieczyslaw Weinberg saját megfontolása szerint főművének tartott operájáról, az Auschwitz-operaként zenetörténeti kuriózumnak tekinthető Die Passagierinről; Auschwitz és a holokauszt színpadi megjelenítésének kérdéseiről; és végül, vagy […]

A tavalyi Lehár: Giuditta-bemutató kapcsán írtam arról, hogy kíváncsi lennék, mit szólna az erősen wagneriánus müncheni közönség, ha valaki Wagnerhez nyúlna ilyen markánsan, ahogy Marthaler tette Lehárral. Mundruczó Lohengrinje François-Xavier Roth vezényletével azonban úgy tud innovatív lenni, hogy közben szolgálja a zenét.

A premier előtti operabeavató óta lehetett sejteni, hogy a Bajor Állami Operaház bemutatója csak nyomokban tartalmaz majd Lehárt: ha tudjuk, hogy Lehár nagyoperettjeiben maximum húsz szám van, és azt halljuk, hogy tizennégy zeneszerzőtől kölcsönzött betéteket illesztettek be, igazán örülhetünk, ha egyáltalán elhangoznak a jól ismert slágerek ebből a Magyarországon az 1934-es bemutató óta (!) nem […]