…távolról sem annyira reménytelen a magyar drámairodalom, mint azt néha hisszük, vagy hinni akarjuk.
Az előadás a pillanatnak él, mondhatnánk, ez legfaustibb vonása, hogy egyetlen jelenetért eladja lelkét az ördögnek, mert önnön koncepcióját (koncepcióit) írja felül minduntalan.
Zűrzavar van a fejekben, káosz a rendszerekben, melyekhez alkalmazkodnunk kell nap nap után a boldogulásunk érdekében, emiatt állandóan morális kihívások előtt állunk…
Almási-Tóth nem válaszol, hanem rohamoz. Sietség nélkül végigkergeti a szomorújátékot a történelmi alagúton, melynek nem látni a végét.
A rossz (vagy tökéletlen) koncepció, a bizonytalanság nehéz helyzetbe hozza a színészeket.
Egressy Zoltán írói lényét erős mondanivalók feszítik, és sokféle utat kipróbál tolmácsolásukra. Ezúttal mellékösvényre, illetve zsákutcába kanyarodott, de mindig érdemes figyelni rá.
Az Albee-darab idegesítő narrátor-szerepét, a szimpla dramaturgiai mozgatórugót Lukáts Andor a produkció lelkévé, motorjává, fényévé változtatja.
