Archive of posts published in the tag: Caragiale

Ölbei Lívia: A gyomromban remeg

Ion Luca Caragiale után és helyett a Mohácsi testvérek: Farsang avagy ez is mekkora egy tahó!

Ezen a jelmezversenyen a zsűri nem hirdet győztest. És akkor mindenki vesztes – esetleg mindenki győztes: elvégre a díjnak fölajánlott szilvapálinkát az instrukció szerint szét kell osztani a farsangolók között. A Mohácsi testvérek tíz év után a legkarcosabb és legköltőibb Caragiale-átirattal köszönnek el a Weöres Sándor Színháztól, bár a Farsang a műsorterv szerint a következő…

Sz. Deme László: Sültbolondok esküdöznek az alkotmányra

Ion Luca Caragiale: Zűrzavaros éjszaka / Nemzeti Színház, Gobbi Hilda Színpad - KRITIKA

A szereplők egyetlen arcvonalon sorakoznak a darab szerint. Annak a nekibuzduló dem-okrata (sic!) csapatnak a tagjai, akik a nép nevében és a nép javára kívánnak cselekedni, ügyelvén, hogy tettük ne ellenkezzen az alkotmánnyal, s a család szentsége szorosan a haza üdve után következzék.

Tarján Tamás: Reciprok

Farsang - Katona József Színház - KRITIKA

A sok feltételezhető elgondolásból töredéknyi „jön le” a nézőtérre.

Tompa Andrea: A politika fordítása. A fordítás politikája

Ion Luca Caragiale Az elveszett levél című darabjának fordításairól

A fordítások tehát duplán, mint színpadi és mint politikai tartalmú szövegek is árulkodnak születésük idejéről és egy adott kultúrába való beágyazottságukról.

Faluhelyi Krisztián: „Hogy Erdély hová tartozik”

Az elveszett levél pécsi bemutatójáról

Az átiratban és az előadásban nem elég a szegény román népnek, hogy politikusai olyanok, amilyenek, életét egyéb problémák is nehezítik.

Sztrókay András: A kulik már a spájzban vannak

Farsang - Kuli-Sokk Társulat - KRITIKA

A halmozott bohócéria elég tüzet adhatna az előadásnak, ha nem oltaná ki az esetenként zavaró beszéd.