Az utóbbi években több jelentős állami tőkeinjekciót kapott a magyar cirkuszművészet. Hagyománya tagadhatatlanul van errefelé az ágazatnak, keleti, de minek köszönhető ez a kitüntetett figyelem és kiemelt támogatás? És pontosan milyen fejlesztésekre mennek el a források? Csak konstrukcióra és rekonstrukcióra, vagy látszik a tartalmi és formai megújulás szándéka is?
Upor László: Miért ez a cirkusz?
Katie Lavers – Louis Patrick Leroux – Jon Burtt (szerk.): Contemporary Circus (Routledge, 2020)
A kortárs cirkusz az előadó-művészeti szcéna egyik legfalánkabb, ám legönzetlenebb szereplője. Amit csak tud, behabzsol a társművészetekből – és azon túl: a társadalom- és természettudományokból –, de nagyvonalúan vissza is ad, bőségesen szórja javait a tánc, a performansz és a színház felé, sőt begyújtja a filozófusok képzeletét is. Bár a zene, a képzőművészet, az irodalom…
PEER KRISZTIÁN: LENGŐ TEHER
Yoann Bourgeois: Celui qui tombe/ Talpon maradni – Trafó, e-néző #18, Tavaszi Fesztivál
Először csak a zaj jelzi: a sötétben valami mozgásba lendült. Mert a világ így kezdődik: nem bummal, csak nyikorgással, recsegéssel-ropogással – mintha szétesni készülne a (színpad)technika. Aztán szép fokozatosan a zaj forrására is fény derül: a roppant masinának csupán az emberi alkatrészei lazultak ki, és görögnek gazdátlanul ide-oda, kiszolgáltatva a gravitációnak és a terepviszonyoknak. Demonstrálva,…