Elképzelhető azonban egy másik lehetőség is, ám ez elsősorban azt teszi szükségessé, hogy újraértelmezzük eddigi színházfelfogásunkat, és kitágítsuk definíciós törekvéseink kereteit. Ennek első lépése pedig nem más, mint hogy belássuk: a járványhelyzettől függetlenül is egy rohamosan digitalizálódó, az ember központi pozícióját egyre gyakrabban megkérdőjelező világban élünk.
Butuszov előadása egy eklektikus szabadvers a fentebbi kérdések margójára: dekonstruál, rekonstruál, perspektívát vált, játszik, parodizál, új regisztereket keres egy ismert kottában, hogy valami igazit találjon.
South Street Arts Centre, 19 óra, Reading, Anglia. Egy kávézóban ülök. Két-, négy- és hatszemélyes asztalok. Mindegyiken egyforma fehér burás lámpa, fejhallgatók. Vezetékek nincsenek. Van viszont egy fekete Alcatel telefon mindenki előtt, sötét passzivitásban. Néhányan körbejárnak, elmagyarázzák, hogy működik a technika; headset- és mikrofonpróba. Aztán egyszerre bekapcsol a mobilok képernyője. Ugyanekkor megszólal egy hang, olyan…
