Napról napra

Az első, generációváltásról szóló dossziénkban pályájuk elején járó rendezőket, dramaturgokat is megszólaltattunk, akik külföldi munkatapasztalatokról beszámolva színházi szocializációjukról is beszéltek.

Az Anyegin alkotói abból indulnak ki, hogy a néző többször is jegyet fog váltani az előadásra – csak így lehetséges ugyanis, hogy minden szereplőt és helyszínt feltérképezhessen. Puskin művének egyes részeit más-más színész(ek) tolmácsolásában, más-más térben követhetjük, a kép pedig első nézésre közel sem lehet teljes, hiszen attól függően, melyik csoportba osztanak minket, különböző helyszínekre […]

A cím az események pontos dátumát jelöli – és mivel a helyszín Magyarország, gyorsan ki is számíthatjuk, hogy a hetedik Orbán-kormány második évében járunk. (Már ha akarjuk ezt még számolni.) De nemcsak a politikai környezet lehet ismerős, hanem az a szűkebb közeg is, amelyben a cselekmény játszódik; a főszereplők ugyanis színházi rendezők, akik a túlélésért […]

Emlékezetes, ahogyan befejeződik, azazhogy abbamarad Somorjai Réka Staféta-díjjal jutalmazott drámájának előadása. A kisfiú Heinét játszó Erdős Lili magára hagyottan áll a Szkéné színpadán – szereplőként és színészként egyképp tétován. Ennek megfelelően a taps is csak bátortalanul kap erőre a nézőtéren. A felnőtt szereplők (Angyalka/Szalontay Tünde és Papa/Hajduk Károly) hátul már távoztak, a kiskorúak (Gábor/Urbán Richárd […]

Ismered azt a játékot, amikor addig ismételgetsz valamit, amíg az értelmetlenné válik? Na, pont ez történik a Katona József Színház A politikusok című előadásában a politikusok szóval.

Képletesen ez, a formálhatóság felismerése maradt emlékezetes az idei, számomra első THEALTER-ből. Az a jelenség, ahogyan a színpad és a közönség új tudást termel, a színpad felajánl, a közönség megvitat.

Kellemes dolog két óráig embereket nézni, ahogy próbálnak kezdeni egymással valamit. Hogy apró vagy óriási drámák zajlanak köztük, a tükörben nem látszik pontosan, de végül is magunkat nézzük minden színházban. Történjen közben az, hogy Brad Pitt randira hívja a lányt. Vagy inkább Fridenthal Zoli! A játék biztonságos terében mi baj lehetne.

„Ez egy hangjáték, nem dráma. Semmi kézrázás. A tárgyak felszínéről visszaverődő fényt érzékelni képes szerveink, a szemek, csukva. A hang belülről jön, és a füleken át a test mélyére hatol.“