A három előadásban a legérdekesebb megfigyelésem az volt, hogy bár igen különböző állapotú és eltérő képességű színészek dolgoznak együtt, mindannyian igyekeznek a csapatot erősíteni.
A Lángoló kerékpár a félrehallások színháza.
…az idein több mint nyolcvan külföldi kritikus vett részt, tíz országból tizennégy produkció volt a kínálat, és számos kísérő rendezvény színesítette a képet.
Ugyanazon szerzők ugyanazon darabjai kerülnek színre, legfeljebb egyikük-másikuk egy időre „kimegy a divatból”, hogy aztán néhány évad múltán ismét mind sűrűbben vegyék elő.
A jelent, illetve a közelmúltnak a mával ápolt összefüggéseit mániákusan elemző attitűd megmaradt, miközben feltűnően sok előadás igyekezett kapcsolatot létesíteni a lengyel színház hőskorának idealizált múltjával, Grotowski és Kantor korával.
Ez a súlyosan tragikus történet, ám megformálásában olykor hangsúlyosan komikus dráma a ma huszonéves fiatalokról hideg tárgyilagosságról szóló színpadi vallomás.
Ez a nyolcvan perc a Kamrában tökéletes, kemény, éles színházi alkotás.
Öt perc, amiért érdemes színházba menni…
