Fuchs Lívia: Bezárkózás, kooperáció, nyitottság Amatőrből profi, profiból amatőr, vagy amit akartok A magyar táncszcéna eltérő helyzetű és a táncot is másként értelmező csoportjainak szakmai együttműködése szinte teljesen hiányzik. Ha ennek okait keressük, megkerülhetetlenül előbukkannak azok a mély és talán örökre feloldhatatlan ellentétek, amelyek a színházi tánc történetét azóta kísérik, mióta megjelent a balett egyeduralmával és konvencióival szembeszálló sokféle modern tánc. A múlt századig ugyanis a balett […]
Megyeri Léna: Alámegy az élet 2 in 1 kritika: Duda Éva Társulat: Wonderland és Badora Társulat: Sacre A világviszonylatban még mindig jórészt férfiak által uralt koreográfusi és együttesvezetői pályán mindig öröm üdítő kivételekkel találkozni, és még nagyobb öröm, hogy Magyarország nem is áll olyan rosszul a női táncalkotókban. Közülük kettőnek, Duda Évának és Barta Dórának volt az elmúlt hetekben budapesti premierje. Mindketten érett, szuverén alkotóművészek, akik évek óta sikeresen menedzselik társulatukat – […]
A tánc új háza Régi intézmény új köntösben – körkérdés a táncszakmához Milyen szerepe lehet az ország táncéletében egy nemzeti táncszínháznak? Milyen művészeti/szakmai elvek mentén érdemes működnie egy ilyen nemzeti intézménynek?
Bálint Orsolya: Világvége, világbéke 2 in 1 kritika: bodylotion co-dance: Fear No More és Duda Éva Társulat: Utópia Félelmeink egyszerre korlátoznak és tartanak minket biztonságban – erre a libikókára ülteti fel a nézőket a bodylotion co-dance. (…) A világvége érezhető Duda Éva koreográfiáján is, ám sokkalta távolibb, még korántsem bizonyos eseményként.
Önmagában kevés Duda Évával Kutszegi Csaba beszélget A kortárs tánc tíz évvel ezelőtt, mint műfaj és formanyelv rettenetesen izgatott, most meg egy színházi eszköznek gondolom. Ugyanolyan eszköznek, mint bármi mást, mint a beszédet, a zenét, a cirkuszt. A kortárs tánc önmagában – nekem – kevés.
Kovács Natália: „Ujjait a kornak ütőerére tevé…” Hazai előadások a Budapest Táncfesztiválon Az idei Budapest Táncfesztiválon debütált öt magyar előadás közül három foglalkozik olyan problémákkal, melyek valamelyest kapcsolódnak a holokauszt-témához.
Kutszegi Csaba: Táguló gyűrűkben konszolidációt… A magyarországi kortárs táncról, 2011-ben A konszolidált művészetek a kialakult (vagy áhított) rendet reprezentálják, a kísérletezés pedig a zűrzavart, a változásokat, az érlelődést.
Török Ákos: Kérdések, avagy lélekfestés gipszkartonra Overdose - Duda Éva Társulat - KRITIKA Üzenete lélekrajz (emberi ösztökéink fura szövedéke), formája (a rudakkal) szemléletes és világos.
Vida Virág: Könnyű álmot hozzon a lény Vida Virág a Lunatikáról Soha nem éreztem ennyire kortárs előadásban, hogy az alkotó csupán benyomásokat rögzít, és nem érzi kényszerét sem didaxisnak, sem konkrét helyzetábrázolásoknak.
Török Ákos: Ketten nyolcért Török Ákos a Carnevalról (2009. augusztus) Duda Éva koreográfiájában a karneválhoz lényegileg tartozó, véget nem érő élethömpölygés helyett a jelenetekre szabdalás nyilvánvalóan könnyített menet.
Kutszegi Csaba: Az innovációra költeni kell Kutszegi Csaba Szögi Csabával beszélget Az ars poeticám lényegében ugyanaz, mint ami a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttesnél is volt: újszerű táncszínházi nyelv kialakítása.
