Napról napra

Az idei salzburgi Nyári Játékok legfontosabb opera-előadásai közül kettőt láthatott a szerzőnk, akire az előadásnál mélyebb benyomást tettek a fesztiválközpont közelében látható képek, Ruth Walz fotói, az évtizeddel vagy évtizedekkel korábbi produkciókról. Melyekben mintha még mélyebb és több lett volna kellem és a szellem, vagyis a szellemesség.

A családállítás kölcsönvett technikáját remekül használja a játék, Beaumarchais történetei alkalmasak is egy-egy hős számonkérő vagy elbocsátó-megbocsátó jellegű megidézésére. S közben persze, míg Almaviva ténykedését járjuk körbe, föltárul saját, rétegzett életünk ezer elbukási lehetősége is, úgy, hogy végül „nagy expozíciót érezzünk” a megbocsátásra.

Családi dráma, abúzus, amely végül nem kerül a szélesebb nyilvánosság elé, elfojtott és kirobbanó indulatok – a fentiek mind előfordulnak a Latinovits Színház két friss bemutatójában. Annak, hogy mégsem szeretnék ebből látványos koncepciót kreálni, nemcsak az az oka, hogy az alapművek eltérő hangnemben, stílusban és szándékkal foglalkoznak a kérdéssel, hanem az is, hogy a két […]

A „titokzatos erőnek” persze elsősorban az alkotóban és az alkotásban kell meglennie, de a befogadóban is kell lennie belőle valamennyinek, hogy rezonálni tudjon.

Állandó változásban vannak az emberi viszonyok is…

…a széksoroktól fedetlenül hagyott szűk passzázson folyik a játék keresetlen kelléktelenséggel és igencsak szerelemre termett színészekkel.

Az egyszerűsített szöveget svungos bohózattá ritmizálta-foltozta Anger Zsolt rendező.