Archive of posts published in the tag: fizikai színház

Komjáthy Zsuzsanna: Az underground kortárs tánc keresztmetszete

A 2. Under500 Fesztiválról: Molnár Csaba–Szabó Veronika: Vacsora gyertyafényben; Raubinek Lili–Kelemen Patrik–Szabó R. János: Rambó; Kelemen Patrik: cryptic bodies; Farkas Gergő Dávid: Deep Fake; Kacsó Imola–Gláser Márton: Tantusz; Marcio Kerber Canabarro–The School of Hard Knocks (NYC): Unfinished; Molnár Csaba–Vadas Zsófia Tamara–Vass Imre: game changer

Talán a kényszeresség teszi (Lukács Levente és Rácz Réka után szabadon: I do have OCD), hogy hiába is nehéz, ha nem lehetetlen közös nevező alá vonni az Under500 minifesztivál előadásait és workinprogress-bemutatóit, én azért megpróbáltam. Persze többnyire csak szörnyű általánosításokat tudtam listába szedni, például hogy informálisak, van bennük valami furcsa közvetlenség és/vagy közösségi szellem; hogy…

Fritz Gergely: Könyvek gólyalábakon

Káprázat – Szkéné Színház, Forte Társulat

A bibliofil Peter Kien professzorról szőtt groteszk történet egy megkapóan karakteres előadásban tárul elénk, a szöveg ezúttal magával ragadó természetességgel olvad össze a koreográfiával, másfelől a rendezés vizuálisan is új elemekkel operál, megteremtve ezzel egy iróniával átitatott, lidérces atmoszférát.

Urbán Balázs: Bemutatók sűrűjében II.

A 2017/18-as évad az Ódry Színpadon

Az idei vizsgarendezések készítői némileg speciális helyzetben vannak, ami már az anyagválasztásban is érzékelhető. Lehet persze mondani, hogy nincs zenés színházi rendező, illetve fizikai színházi rendező, csak rendező van – de nyilvánvaló, hogy ez utóbbi esetekben a vizsgáknak (vagy azok egy részének) a képzés speciális szegmentumait is vissza kell igazolniuk.

Antal Attila: Személyes trauma – társadalmi tabu

Két előadás a nemi erőszakról

2017 októberében új időszámítás kezdődött. Nem vallási vagy politikai okokból, hanem reakcióként a személyi szabadság és a testi integritás elleni támadásokra. A szexuális zaklatások jéghegye kezdett kiemelkedni a hallgatás tengeréből, és kezdte lassanként megmutatni valódi méreteit. A témát már nem relativizálhatjuk tovább: az eseteket ki kell vizsgálni, az elkövetők ellen azonnali intézkedéseket kell tenni, és…

Artner Szilvia Sisso: Fehérvári nőügyek

Márton László: Carmen – Székesfehárvári Vörösmarty Színház, r. Horváth Csaba

Horváth Csaba ismét irodalmi műből készített fizikai színházi adaptációt a székesfehérvári nagyszínpadon. Ezúttal Márton László Carmen című drámáját huzalozta át mozgáskórusokkal kísért, feminista militarista-balladává, szándéka szerint a szöveget előtérbe tolva, monumentális ipari díszletek között.

Szemessy Kinga: “Minden lében kanál”

A fizikai színházról mint a nézői fizikum próbatételéről

A „physical theatre” (vagyis „fizikai színház”) kifejezés 1975-ben, Nancy Meckler amerikai színházrendező Antigoné-előadása kapcsán, Peter Ansorge kritikájában látott napvilágot. 

Fuchs Lívia: Mit nevezzünk fizikai színháznak?

A fizikai színház irányzatának kialakulásáról

Abban persze rögtön bárki egyetért, hogy a most nálunk alkotó Nigel Charnock egykori együttese, a DV8 fizikai színház.

Az élet szép, és… Helló!

Beszélgetés Nigel Charnockkal

A művészi munka csak ürügy a számomra. Magamnak ezt úgy fogalmazom meg, hogy eljátszom, mintha ez az egész számítana…

Török Ákos: Keleti beszállás a Nyugatinál

Az Így jár az, aki a távoli ismeretlen hangtól megijed előadásáról

Az előadás nem látszik szólni semmiről, ami annak ellenére jól észlelhető nézőtéri unalommal jár, hogy egyes jelenetei önmagukban izgalmasak és gondolatébresztőek.

Tompa Andrea a legnicai Miasto Fesztiválról

Tompa Andrea a legnicai Miasto Fesztiválról

Nem vetődtem volna el ide, ha nincs ez a színházi esemény (amelynek legjelentősebb, sőt egyetlen jelentős előadása az Artus produkciója volt).