Archive of posts published in the tag: Forgács Péter

Sándor Panka: Saját labirintus 

Forgács Péter: Mi van veletek? – Embertárlat – Fészek Művészklub 

Forgács Péter Mi van veletek? – Embertárlat címmel szervezett „közérzetkiállítást” a Fészek Művészklubban. A játszók a Fészek különböző termeiben egyszemélyes jeleneteket adnak elő, mintha erre az időre ideiglenesen beköltöztek volna, kölcsönlakás-színházként használják a tereket. A hat órán keresztül tartó performanszba bármikor be lehet kapcsolódni, és addig maradunk, ameddig szeretnénk. Az előadók időnként szünetet tartanak, majd…

Az én színházam

Színigazgatói credók Debrecentől Veszprémig

Huszonegy nem fővárosi színigazgatót kérdeztünk meg körkérdésben arról, mi az a színházeszmény, amelyet most, jelenkorunkban hitelesnek, előremutatónak és a helyi közösség számára is adekvátnak és korszerűnek tart. Kérdéseink a következők voltak: Mi az a színházi credo, amit igazgatóként magáénak vall? Hogyan fest az Ön olvasatában egy releváns, 21. századi vidéki/városi kőszínházi koncepció? Hogyan képzeli el…

Gergics Enikő: Század eleji sugar baby

Heltai Jenő: A Tündérlaki lányok – Győri Nemzeti Színház, Városmajori Színházi Szemle

A Tündérlaki lányok legnagyobb kérdése nem is az, hogy hol húzódik a határ az önfeláldozás és önfeladás, becstelenség és tisztesség között, hanem hogy mi vitte rá Forgács Pétert, hogy épp ezt a népszerű, de sok szempontból problémás darabot állítsa a Győri Nemzeti Színház színpadára.

Urbán Balázs: Bemutatók sűrűjében I.

A 2017/18-as évad az Ódry Színpadon

Ha markáns, könnyen azonosítható arculatot nem is kaphat a repertoár, éppen a bemutatók változatossága, tartalmi-stiláris sokszínűsége teheti vonzóvá. És van még egy törvényszerű velejárója ennek a változatosságnak, illetve a hallgatók relatív ismeretlenségének: minden más honi teátrumnál kiszámíthatatlanabb az eredmény – mind a mondandót, mind a stílust, mind a minőséget illetően. Ami éppúgy eltöltheti örömmel és…

Urbán Balázs: Fókuszpont

Örkény István: Macskajáték – Budaörsi Latinovits Színház

Az a bizonyos fénykép, amelyet Orbánné már a játék elején megmutat, icipici – már az első sorokból is alig látszik. Emblematikus gesztusa ez az oly sok mindent felnagyító, önnön teatralitását következetesen vállaló előadásnak; a rögzített kép legfeljebb a valóság egy részét tükrözi, annak összetettségét a hozzá kapcsolódó nézőpontok, személyes interpretációk érzékeltetik meg.

Belegázolni a pocsolyába

Forgács Péterrel Török Tamara beszélgetett

…mi dolga van ma Magyarországon a színháznak? Hát nagyon lenne dolga. Amit társadalmi szerepvállalás ügyében a színház tud, arra rettentő nagy szüksége lenne a magyar társadalomnak.

Sz. Deme László: Vasutas az ingoványban

Vasárnap 16:48 - Bárka Színház - KRITIKA

A tragédia kisszerűen, alattomosan és szürkén zajlik le, ahogyan az élet csordogál ezen a vidéken.

Stuber Andrea: Apás abortusz van?

Négyeshatos - Stúdió K - KRITIKA

Legjobb szakaszain az előadás magasra jut…

Stuber Andrea: Robbanásveszély

Nordost - Katona József Színház - KRITIKA

Forgács Péter rendező tapintatosan és ökonomikusan bánik a szóba jöhető eszközökkel.

Koltai Tamás: A közhelylét apoteózisa

Koltai Tamás a Hát akkor itt fogunk élni előadásáról

… nem volt hiábavaló, hogy a nyíregyháziak létrehozták ezt a különleges, messze hangzó előadást.