Amikor elkezdtük tervezni ezt a fókuszt, még fogalmunk sem lehetett arról, hogy 2019 végén a budapesti Katona József Színház példaértékű lépést tesz: elbocsátja Gothár Pétert, akiről mint zaklatóról egy áldozata bejelentést tett, ezért életbe lépett a színház belső eljárásrendje, és a rendezőt a folyamat végén kitiltották a színház területéről. Ismét zárójelbe került azonban a #metoo […]
A függőség ábrázolása szinte egyidős a nyugati színház történetével. Elég, ha a görög drámák eredetére, a Dionüszosz-kultuszra gondolunk. Dionüszosz a bor, a mámor, a termékenység istene, az őt ünneplő tömeg pedig dionüszoszi felajzottságában elvarázsolt nézővé, tragikus karrá változik át, és így hozza létre azt, amit Nietzsche „drámai ősjelenségnek” nevez.
Mintha a Tar által koncentrikus körökben fölrakott epizódok motívumaiból csak a számukra legkedvesebbeket próbálták volna új struktúrába rendezni. A körökből egy-egy tárcsát elmozdítottak, de hogy az ábra valahogy mégis kijöjjön, új vonalakkal kötötték össze az elszakadt részeket, kölcsönadva egy-egy figurának egy másik alak akcióját, szavát vagy tulajdonságát.
A hiteles díszlet élő karakterei, az apró részletek kimunkálásában örömét lelő szellemes rendezés „eladja” a kicsit hosszú, izgalmával nem vérnyomásemelő, ugyanakkor morbidan eleven problematikájú színművet.
A Részegek ilyen alapértelmezése kioltja a viripajevi szöveg költőiségét és keménységét: az egymásban megbotló bohóc-duettek, a poénra kihegyezett nyelvi trágárság, az ízléstelen szexuális utalgatások egy teljesen más világot idéznek meg.
Az Oszlopos Simeon a maga korában tartalmával számított forradalminak; ma sem csillogtat avantgárd vonásokat. A hagyományos dráma ma is rugalmasnak tetsző, tágítható-megújítható potenciáljával válik ki…
Ami a formát illeti, a szöveg töredezettségét az előadás is átveszi: hol 1953-54-ben vagyunk, hol pedig az 1960-as évek végén, amikor az író elkezdi a saját magánnyomozását.
Az istenek azonban a hatalom elvont megtestesítői helyett maguk is szánni valóan emberiek…
A sok feltételezhető elgondolásból töredéknyi „jön le” a nézőtérre.
Körülöttem sok minden megváltozott – például maga a rendszer -, nyilván én is változtam, de a Radnóti továbbra is minőségi kamaraszínházként kíván működni.
…jól pergő, energikus, szakértelmes vígszínházi komédiázás.
Gothár láthatólag meg sem kísérelte dramaturgiai vagy rendezői eszközökkel feloldani vagy kezelni a darab legnagyobb szerkezeti-logikai ellentmondását…
