Archive of posts published in the tag: Harag György

Nánay István: Új vagy újra?

Rendezésismétlések

Elöljáróban egy 1970-es avignoni élményemet szeretném felidézni. A Pápai Palota termeiben nyílt Picasso utolsó kiállítása, amelyen egyetlen év termése, ezernél is több festmény, grafika, szobor és kerámia szerepelt. Főleg grafikák. Már rég túl volt a békevágy jelképévé vált galambábrázoláson, de a téma harminc évvel később is újra meg újra megjelent munkásságában. E tárlat több száz…

Nánay István: Még több áthallást!

A rendszerváltás előtti magyar színház kettős beszédéről

A színházi képes beszéd mindig akkor alakul ki, amikor a társadalomban nem lehet nyíltan kommunikálni. Ez azonban csak egyik oka annak, hogy a hatvanas–nyolcvanas éveket nemcsak Magyarországon, hanem az egész keleti blokkban a kódolt fogalmazásmód előtérbe kerülése jellemezte. A másik ok, amely nem független az előbbitől, túlmutat egy szűk geográfiai-történelmi régión: Európában és Amerikában megjelenik…

Boros Kinga: A megbízhatatlan színháztörténeti dokumentum

A közelmúlt erdélyi magyar színháztörténetének kutatása igen változatos körülmények közt történik. Egyes színházak évtizedeken keresztül a pusztulásnak átengedett, hiányos és penészedő levéltáraihoz képest a bővülő digitális tárak az átlátható, kereshető teljesség ígéretével kecsegtetnek.

Nánay István: „Meg kell találni a jót!”

Orosz Lujza (1926-2020)

Szeptember 6-án kora délután kaptam a hírt: kilencvennegyedik életévében meghalt Orosz Lujza, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja, az erdélyi és magyar színészet kimagasló egyénisége. Augusztus elején beszéltem vele utoljára.

Láng Zsolt: Harag György: Karanténnapló, enjoy

#fakenapló #karanténhoax 1.

Már az a múltkori rádiójáték kimozdított a karanténból. Amikor meghallottam a saját mondataimat, valóságos villámcsapásként ért. Rögtön fel akartam hívni valakit, de nem volt vonal a telefonban. Ma sincs. Inkább írok. Írásban viszont lassú vagyok. Lassú víz partot mos. Nem ismerem azt a színészt, aki kölcsönadta a hangját, de annyira tökéletesen csinálta, hogy néhány pillanatig…

Nánay István: Pár órára a közönség közösséggé lesz

Nászta Katalin: Thália erdélyi napszámosai

Mi késztethette a társulatában megbecsült, szép szerepeket sikeresen játszó, a harmincas éveinek elején lévő színésznőt, hogy interjúsorozatot készítsen a pályaválasztás motivációiról, a színészi munka mibenlétéről, egyéni alkotó módszereiről, színész és rendező, illetve színész és néző kapcsolatáról, a kritikai megítélésről? 

Dézsi Fruzsina: Legyen könnyű a hatalom

Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata

Marosvásárhelyen bemutatni az Egy lócsiszár virágvasárnapját nem csupán színházi esemény, hanem egyszersmind kulturális – mondhatni nemzeti – ünnep.