A pályázatok lényeges többségéből a mai társadalmi igényekre reagáló, ténylegesen XXI. századi magyar színház képei rajzolódnak ki.
A szentendrei önkormányzat alig fél évvel a kinevezése után zárt ülésen hívta vissza Csató Kata bábrendezőt a Szentendrei Kulturális Központ éléről. A döntést nem támasztja alá semmilyen szakmai vagy gazdálkodási indok, csak egy: a központ májusban kilépett a Magyar Teátrumi Társaságból.
Első megközelítésben mindkét pályázatról elmondhatjuk, hogy megfontolt, alapos munka, választékosan és gondosan megfogalmazott tervezet.
Az utóbbi napokban-hetekben (ismét) közbeszéd tárgyává vált a szabadkai Népszínház magyar társulata. Ezek a narratívák gyakran méltatlan és ízléstelen szövegkörnyezetben említik a társulat nevét, csúsztatásokat, féligazságokat, valótlanságokat tartalmaznak.
A kis magyar függetlenedés tuti módja ez: a politika tesz rád, mert nem vagy érdekes a számára, az ellenzék pedig nem lát benned aláírásgyűjtéssel-élőlánccal megvédendő utolsó bástyát, így végre talán békén hagynak, és nyugodtan dolgozhatsz.
Azt szokták mondani, hogy ehhez a pályához szerencse is kell, de akkora szerencse, mint amilyen nekem jutott – és jut azóta is -, csak kevés embernek adatik meg.
