„Mindenki azt gondolt bele, amit akart. Még félni is lehet tőle”[1] – mondta kicsivel az ezredforduló előtt, 1997-ben Szörényi Levente a Népszabadság újságírójának az István, a királyról. Pedig az István, a király nem veszélyes darab. Mélymagyarnak túl rétegzett, kereszténynek túl pogány, pogánynak túl keresztény, és mégis: bemutatása óta töretlen sikerű, nemzeti, Nemzeti, esetleg Nemzethy rangra…