Általános tapasztalat, hogy bár a korlátozások több hullámban és lépcsőben mára megszűntek, messze nincs annyi nézője a színházaknak, mint a járvány előtt volt. Noha a nézők számára a jegyekért folyó verseny fellazulása és az egy főre jutó légköbméterek számának növekedése jó iránynak tűnhet, a színházaknak korántsem az. Jelentős budapesti kőszínházak mellett elsősorban függetleneket befogadó/azokkal kooperáló…
„A jó színházban – félni kell!” – mondta egyszer nevetve Ács János, s ugrándozott kicsit, talán hogy kitáncolja magából a felfedezett igazság súlyát, míg várakoztunk valami előadáskezdésre. Sokszor eszembe jut ez, különösen mióta megnőtt a szorongató néznivalók száma a színházakban. De nemcsak ott, a könyvekben is. Sőt! Széplaky Gerda azt írja: „A betegségreprezentációk a vizuális…
Hol úgy tűnik, hogy már kifelé megyünk a járványból, és befelé a munkába, hol úgy, hogy egyre messzebb a vége a bezártságnak. Milyen potenciális krízisnek vannak kitéve az előadóművészek a koronavírus-karantén alatt? És utána? Milyen jó gyakorlatok és megküzdési módok léteznek ezekre a válsághelyzetekre? BÁNKI GYÖRGY pszichiáterrel és DÖBRENTEY ZSOLT pszichológussal ZSIGÓ ANNA beszélgetett.
Már a kezdet kezdetén azon tűnődtem, vajon mi az bennem, ami olyan élesen jelez, amikor veszély van. Tavaly, 2020. január végén vonaton utaztam két kedves kollégámmal, barátommal, arról beszélgettünk, hogy vajon milyen is lesz az egyetemi félévünk; azt mondtam, eléggé „akadályozott”, vagyis nem fogunk tudni szabadon közlekedni Kolozsvár és Budapest között, ahol mindannyian tanítunk. Nem…
Egy évvel a világjárvány kitörése után sok előadóművész megtanulta kezelni, a saját javára fordítani vagy legalábbis sztoikus vagy hívő módon elfogadni azt, amit kezdetben tehetetlenség vagy pánik övezett. Tíz művészt, színészeket és táncosokat kérdeztünk arról, hogyan élik meg a vírus miatt előadásmentes periódust: vannak-e bevált módszereik a stressz kezelésére? És rendes évadokban milyen módszerekkel engedik…
„A német színház egész Európát ledózeroló uralma után most már végre valami másnak kellene jönni” – mondta 2020. augusztus 13-án Vidnyánszky Attila a Kossuth Rádióban. Lássunk pár szubjektíve kiragadott példát, mit hagyott maga után ez a buldózer az online térben a korona-stream idején!
Angol színházi körökben él egy anekdota arról, hogy a legmegrázóbb katasztrófát követő napon már kopogtat egy drámaíró a londoni nemzeti színház dramaturgjának az irodája ajtaján: „Van erről egy darabom!” Valóban, a szakma híres arról, hogy gyorsan reagál a világ eseményeire, és a színház által biztosított társadalmi és politikai fórumot használja arra, hogy fontos, a közösséget…
Jó lenne másról (is) írni, beszélni ezekben a hetekben, lassan hónapokban a kényszerű bezártság okán, valamiről, ami nem maga a bezártság, egy idő után terhessé válik unos-untalan mérlegelni e fura emberkísérlet személyes és közösségi hatásait. Vagy legalább tágítani a perspektívát, és a múlt hasonló élethelyzeteit ezzel párhuzamba állítani. Sokak szerint épp itt az ideje bepótolni…
A hazánkat is sújtó koronavírus-járvány miatt 2020. március 11-én veszélyhelyzetet hirdetett a magyar kormány. Megtiltották a száz főnél nagyobb beltéri rendezvények megtartását – ezzel a rendelkezéssel a színházakat bezárták. Ilyen súlyos helyzetre a legidősebbek sem emlékeznek, mert utoljára Budapest ostroma alatt nem lehetett színielőadásokat tartani. Igaz, hogy 1956 őszén és telén is zárva voltak a…
Berlin utcáin az első világháborút követően, 1919-ben megjelent egy plakát az alábbi felszólítással: „Berlin! Állj meg és gondolkozz! Táncpartnered a halál.” A plakáton e szöveg mellett egy csontváz karjaiba omló nőt, a fején birodalmi koronát viselő Berlin allegorikus alakját lehetett látni, amint szinte megbabonázva követi végzetes partnere kecses lépéseit.
