Napról napra

Hőskereső, lüktető dráma lett a megszentelt történetből ezen a miskolci délutánon. Pedig nem írtak bele eddig nem volt, pergő párbeszédeket, s Philippe de Chalendar vezényletével is csak azok a hangok kúsztak elő a hangszerekből, amiket Webber partitúrája előír, s amik először 1971 októberében szólaltak meg egy New York-i színpadon. A látványban sincs semmi váratlan vagy […]

„Mindenki azt gondolt bele, amit akart. Még félni is lehet tőle”[1] – mondta kicsivel az ezredforduló előtt, 1997-ben Szörényi Levente a Népszabadság újságírójának az István, a királyról. Pedig az István, a király nem veszélyes darab. Mélymagyarnak túl rétegzett, kereszténynek túl pogány, pogánynak túl keresztény, és mégis: bemutatása óta töretlen sikerű, nemzeti, Nemzeti, esetleg Nemzethy rangra […]

Fontos, hogy nincs eldöntve, ki ez a Jézus ma: valódi szent vagy csaló kocsmafilozófus, ahogy azt Júdás gondolja róla…

Mifelénk nemegyszer előfordul, hogy az előadás minőségével köszönő viszonyban sincs az elért közönségsiker (ami persze megint nem csupán az üzleti célú színházakra jellemző).

A Madách Színház sallangmentes és elegánsan profi előadása úgy ugorja meg a világszínvonalat, hogy közben az emberi hang sem vész el.