Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Jon Fosse

Mit csinál a színház, Christoph Marthaler?

Thomas Irmer interjúja Christoph Marthaler rendezővel

Christoph Marthaler ritkán ad interjút, talán azért is, mert valódi közvetítő eszköze a színházi zene – s a színészek, akik az általuk tolmácsolt ismert és rég elfeledett zenei anyagokat átszövik a melankolikus lassúság atmoszférájával. Esetenként agyonjátszott popslágerek is előkerülnek, amelyek az a capella énekmód által már-már romantikus mesterdalokká válnak, és még sokáig visszhangoznak a fejben,…

Proics Lilla: Merre tovább

Showkeys 2018 – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat

A Részegekben azt láttam színészrelációban, hogy Afrim sokat markolt, keveset fogott: nem volt olyan tétje az előadásnak, ami arányos lett volna a színészek odaadó munkájával. Ez bennem felerősítette a túlvezérelt rendezői hozzáállás gyanúját, azt, hogy a drámáról a rengeteg elvégzett munka ellenére is aránytalanul keveset tudott mondani a társulat, márpedig ez az anyag igenis kínálja…

Gabnai Katalin: Szophoklész lépcsőin

Jon Fosse: Halál Thébában – a székesfehérvári Vörösmarty Színház előadása

Rend és erő van ebben a produkcióban. És a vele való találkozás óta csak erősödik az a sejtés, hogy amit ebből a szövegből ki lehet hozni, azt ki is hozták belőle. Sőt.

Koltai Tamás: A klisé és a helynélküliség

A Bécsi Ünnepi Hetekről

Más aura ez, tőlünk kétszáznegyven kilométerre, még csak nem is hasonlít a miénkre.

Thomas Irmer: A csendes hang zenéje

Beszélgetés Jon Fosséval

Ha egy házról írok, nem a vizuális megjelenése érdekel, hanem az érzelmi szférája.

Ugrai István – Zsedényi Balázs: Végjáték. Búcsú a Kaposvár-jelenségtől

A Csiky Gergely Színház 2009/2010-es évadjáról

A Csiky Gergely Színház jó ideje csípi a lojális szórakoztató színházat szerető helyi és magasabb szintű politikusok szemét.

Szántó Judit: Sírkövek és képernyők

A Őszi álom előadásáról

A forma, az idősíkok furcsa felbontása és keverése hoz némi meglepetést, de a stílus nem: ez bizony szép, szabályos realista előadás, kitűnő alakításokkal.

Halász Glória: Camera Ratio

Őszi álom - Bárka Színház - KRITIKA

Az élet a halálban kezdődik, a halál az életben – ez Fosse drámájának fő gondolata.

Markó Róbert: Mesék Közép-Európából

Markó Róbert a pozsonyi Nová Dráma fesztiválról

A 2009-ben minijubileumot, fennállásának ötödik évfordulóját ünneplő pozsonyi Nová Drámának (‘új dráma’) karakán koncepciója van: olyan fesztivál, amely kizárólag a drámára kíváncsi, nem pedig a színpadi szövegre.