Török Ákos: Az emlékezés farvizén táncolók 3 in 1 kritika: a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, a Duna Művészegyüttes és a Magyar Állami Népi Együttes előadásairól A Ballare és a Solus Christus kétessége mellett a Tánckánon megmutatta, megfelelő kezekben egy központi forrásokkal megtámogatott emlékév is lehet elég inspiráció. Mégis valahogy szebb történetnek hangzik Horváth Csaba esete Bartók Bélával.
Szoboszlai Annamária: Így, úgy 2 in 1 kritika – A Duna Táncműhely Körtáncáról és a Duna Művészegyüttes: Puszták népéről Mióta a Nemzeti Táncszínház bemutatóival különböző terekbe kényszerült, az alkotók is kénytelenek új terekben gondolkodni…
Szoboszlai Annamária: A pusztákról más puszták felé Beszélgetés Juhász Zsolttal Az urbánus kontra népi létezés kapcsán a szabadság mibenlétének a megfogalmazásáig jutottam. A témából nem lehet kifogyni, vannak még szavak és mondatok, amiket lehet és érdemes táncban megfogalmazni, noha nem állítom, hogy könnyű újat mondani.
Kutszegi Csaba: Nem minden arany, ami fénylik Az autentikus és útkereső színpadi néptáncról …a néptánc mostanság nem nagyon találja a régi idők dicsőségéhez méltó új útjait (nagy korszaka után bizony válságtünetek mutatkoznak rajta).
