A 20. Hangosítóban Molnár Gál Péter Coming out című könyvéről lesz szó, és általa egy kicsit a kritikusról is úgy általában. A vendégek: Herczog Noémi és Kovács Bálint kritikusok, valamint Szabó István színháztörténész. A moderátor Gócza Anita.
Berecz Zsuzsa: Bal, jobb – és ami azon túl van
Balra át, jobbra át. Művészeti és politikai radikalizmus a Kádár-korban – Blinken OSA Archívum, Centrális Galéria
Csak üdvözölni lehet, hogy miközben a Kádár-kor hivatalos emlékezetét a retró uralja, és a beatkorszak nagy öregjei sorra tartják megélhetési emlékkoncertjeiket, érezhetően erősödik az újraértékelés igénye, és példának okáért Y generációs kutatók kérdeznek rá, mit is jelentett a reálszocializmusban a művészeti-politikai radikalizmus.
„Az önpusztítást sem tartotta drágának, hogy megtalálja önmagát, és – egy velejéig hazug világban – az legyen, aki” – írta Földényi F. László lakonikus tömörséggel Hajas Tiborról. Egy olyan alkotóról, aki mintha tudatában lett volna annak, hogy rövid élet vár rá, szinte minden, önáldozathozatalként is értelmezhető performanszával folyamatosan és készakarva provokálta a halált. Hajasnak a…
Nevezhetjük a szocializmus diszkrét bájának, de sokkal inkább egy történelmi korszak szégyenletes velejárójának, hogy számos, a színháztörténet szempontjából fontos történésnek nincs semmilyen nyoma a korabeli sajtóban. Miután az apparátus és a felügyeleti szervek fennmaradt iratai lassan nyilvánosságra kerülnek, vagy legalább kutathatók a levéltárakban, nő az esélye annak, hogy a legendákon kívül többet megtudjunk ilyen esetekről.
Imre Zoltán: Tretyak, te nem jelentesz?
A Nemzeti Színház 1981-es Halleluja-előadása kapcsán a Kádár-kori tiltásokról
A feketevonat-jelenethez a statisztákat a Nyugati pályaudvarról hívták, s megjelenésük a színpadon – a kortárs kritikák szerint – frenetikus hatással járt.
