Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Karinthy Színház

Dömötör Adrienne: A kritika hely(zet)e

Tallózó vizsgálódás a színházi honlapokon

„Ki nem sz*rja le a kritikát az internet korában?” ‒ hangzott el nemrégiben a retorikusnak szánt kérdés egy beszélgetésen. Időről időre hallani, olvasni ilyesmit akár a szakma által kifejezetten elismert színészektől is. Vagyis olyasvalakiktől, akiket nem holmi sértettség, inkább csak a trendiskedés szándéka motivál, amikor közösségi médiát, rajongói oldalakat, posztokat és kommenteket emlegetnek – mintha…

Puskás Panni: Menekülési útvonal

A piszkosak – A Karinthy Színház és a Nézőművészeti Kft. közös előadása

A valóságban sérülékenyek és kiszolgáltatottak vagyunk. Nem úgy, mint a mesében, ott azok lehetünk, akik lenni akarunk.

Turbuly Lilla: Nem rejtik véka alá

Zsuzsika hangja – Karinthy Színház

Vagyis a Zsuzsika hangja tanmese, amelyben a helytelennek ítélt viselkedés elnyeri méltó büntetését, a gyarló főhősnek pedig el kell jutnia a felismerésig, hogy saját maga és környezete érdekében változtatnia kell a magatartásán. 

Kolozsi László: A film kéznyoma

Filmről és színházról

A film a színházról a kameramozgásokkal és a színészi játékkal szakad le.

Stuber Andrea: “Az élet nagy, fiam!”

Aranysárkány - Karinthy Színház

Zenék, öltözékek és magatartásformák utalják a produkciót közelebb és egyre közelebb: az 1950-es, ’60-as, ’70-es évekbe.

Harmat György: Az élet slamasztikája

A tavasz ébredéséről

A felnőtteknek nincs kulcsuk a gyerekekhez, hiszen az uralkodó rendszer letéteményesei, mi több: foglyai.