Napról napra

Mivel a művészeti alkotások tekintetében nincs standardizálható minőségi kritériumrendszer, a színházban zajló munkafolyamatok értékelése az eredményesség szempontjából teljesen szubjektív. A siker definíciója viszont általában nélkülözi a munkafolyamatokban részt vevő előadóművészek jólétének, testi és lelki egészségének a számításba vételét.

Végre előáll Magyarország vezető balett-társulata egy nemzetközi mércével is mérhető, ismert és keresett külföldi koreográfusokat felvonultató kortársbalett-esttel – én elviekben legalábbis ezt tartom a Triple Dance-ről, a lábjegyzetekről majd később –, kommunikációjuk fő csapásiránya mégsem ezt erősíti, nem ennek segít megágyazni, hanem a klasszikus balettre mutat vissza, azzal próbál takarózni, mintha bármi pironkodni- vagy szégyellnivaló […]

A LADP Los Angelesben bemutatott estjének általa koreografált részében (Sarabande) nehéz tetten érni azt a tudatos kísérletezést és újítást, amiről a koreográfus beszél, annál inkább a koncepciózus megközelítést, amely egyébként a teljes programra is kiterjed. Mintha minden egyes táncmű hordozna egy emelkedett, központi problematikát, amelyet saját perspektívából jár körül. Ez pedig nem más, mint a […]