Napról napra

Ezen a ponton merült fel bennem kérdésként, hogy valójában kinek is szól az előadás: (…) úgy éreztem, hogy az alkotók inkább minket, szülőket akarnak direkt módon rádöbbenteni, hogy a kulcs az anya-gyerek közti harmónia megteremtése, az anyaméh biztonságot és nyugalmat árasztó atmoszférájának a reprodukálása.

Hogyan közelítsen a halál problémájához a gyerekeknek szóló színház? Hány éves kortól érdemes egyáltalán fölvetni ezt a kérdést? Melyik életkorban hogyan és mit tehet a színház a gyerekek halálhoz kapcsolódó traumáinak feldolgozásáért: hányféleképpen jelenhet meg a gyerekszínpadon a halál? Kérdéseinket BETHLENFALVY ÁDÁM, GIMESI DÓRA és SZILÁGYI BÁLINT személyében olyan színházi nevelési szakembereknek, bábszínházi és színházi […]

A kirívó nemi egyenlőtlenségeket mutató francia statisztika után felmerül a kérdés: vajon Magyarországon hogy áll a helyzet a női alkotók (drámaírók és rendezők) tekintetében?

A Kolibri – Családiból indult – Gyermek- és Ifjúsági Színház fennállásának 25. évfordulóját ünneplendő mustrát rendezett, amelyen nem csupán saját előadásait mutatta be showcase-szerűen, hanem amelyre külföldi produkciókat is hívott. Fontos ez a gesztus, tájékunkon ugyanis meglehetősen ritkák a nem felnőtteknek szóló vendégjátékok. Az pedig kifejezetten szerencsés, hogy a négy előadás négy korosztályt szólított meg.

A gond csak az, hogy célközönségként nem emberek, hanem a baromfitelepek lakói vannak belőve…

A három úttörő és szerencsésen eltérő jellegű előadás (Plazma, hamlet.ws, Klamm háborúja) elemzése során kísérletet teszünk az előadások módszereinek feltérképezésére…