Napról napra

A Kortárs Drámafesztivál Budapest igazgatójával Proics Lilla beszélgetett a fesztivál múltjáról, jelenéről, viszonylatairól, távlatairól.

Egyszerűen képeket nézünk, mint Johanna, a hozzá és a történethez fűződő viszonyunk nem jöhet létre.

…összességében anti-roadmovie: utazás helyett a nem-utazásról szól, filmes helyett pedig – akárki akármit mond – színházi élményt ad.

Nem szeretem azt a színházat, amely ajánlatokat tesz a nézőnek, inkább azt a fajtát, a görögök színházát kedvelem, amely magával invitál egy utazásba, egy rítusba.

A színművek nagy része azonban – és ez még néhány Spiró-textusról is elmondható – jelenkori és társadalomkritikai szemlélete ellenére alig vagy egyáltalán nem mutatja fel azt a specifikus és konkrét történeti időt, pontosabban politikai aurát, amelyben játszódik.

A háromnapos, színházról szóló beszélgetéssorozat fókuszát és címét (Twenty years after) a Berlini Fal leomlásának huszadik évfordulója jelölte ki.

De a kortárs szó ugyanúgy relatív, mint a dráma, mert Alfred de Musset-től a Tamás bátya kunyhójáig e tekintetben is meglehetősen nagy a szórás.