Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Kulcsár Noémi

Artner Szilvia Sisso: Így kell járni, úgy kell járni

2 in 1 kritika: Kulcsár Noémi Tellabor: Silver Swan és Gangaray Dance Company: Agora II.

Az egyik koreográfia drámai művön alapul és történetet mesél szavak nélkül, a másik drámai művé válik, pedig nincs is története.

Kolozsi László: Kékszakáll ügyvezető

Székely Kriszta Kékszakállja az Operettben

A Kékszakáll címen futó operai példázat nem felrázni kíván, csak felmutat egy példát, megmutat egy csípős beszólásai miatt is figyelmet érdemlő nőt, aki kiemelkedik, egy nőt, aki nem hajlandó beállni a sorba. És azzal, hogy kiáll – önmagáért és a sorból – fel is szabadítja sorstársait.

Komjáthy Zsuzsanna: Önjáró gépezetek

2 in 1 kritika: Kulcsár Noémi Tellabor: Elfolyó idő és Inversedance: Ajtók kilincs nélkül

Az Elfolyó idő egy művészeti reflexív játékot, az Ajtók kilincs nélkül pedig egy történelmi traumafeldolgozást vesz alapul. De az érvényes kiindulás vajon érvényes előadást is szül automatikusan?

Bálint Orsolya: Násztánc és korhatáros Disney

2 in 1 kritika: Feledi Project: Menyegző és Kulcsár Noémi Tellabor: Lolita

Gyakran ér az a tudathasadásos élmény, hogy olyan kortárs, ráadásul fiatal alkotókat látok, akik nem a ma táncnyelvén, s nem is eredeti, saját hangjukon szólnak, ennek tetejébe lejárt szavatosságú üzeneteket közvetítenek.

Kutszegi Csaba: Egy a háromból

Három az egyben - Gárdonyi Géza Színház, Eger

Útkereső, fiatal társulat esetében kifejezetten elismerésre méltó, ha már az első három, saját erőből készített alkotás között akad olyan, amely markáns arculat megtalálását ígéri.