Napról napra

Az alábbiakban tárgyalt két darabot nem csupán az időbeli közelség köti össze. Egymás mellé helyezésüket elsősorban az indokolja, hogy mindkettő vallomás és vallatás, beszéd és hallgatás viszonyát boncolgatja – még ha teljesen más eszközökkel, témában és módszerrel is.

Mi van a giccses szerelmi beteljesülésen túl? Mi történik a szereplőkkel az „összejövős csók” – ahogy a Moonlight Pictures szereplői hivatkoznak a pillanatra –, a vége főcím után, mikor az elégedett nézők elhagyják a termet? Podlovics Laura (író-rendező) háromszereplős előadása erre a kérdésre ad egy (nem különösebben derűlátó) választ: lázálomszerű papás-mamás elevenedik meg a színpadon […]

Kurta Niké 2014-ben végzett a Színművészeti Egyetemen, de azóta nem csak a színészek szereposztásánál lehet találkozni a nevével. Drámapedagógiát tanult a Káva Stúdióban, de szerzőként is jegyez színházi nevelési előadást. 2018 végén pedig Tési Dórával közösen írt darabját, a Dobozt mutatták be a Jurányi Házban. Március közepén az ő élete is alapjaiban megváltozott.

Mit jelent bezárva lenni, majd eszmélni és szabadulni, illetve milyen egy zárt rendszerbe beépülten kifulladásig menteni a lehető legtöbb lelket – erről a két, rokonítható témáról szól két nyomasztóan szép játék ezen a télen. Mindkettő rendelkezik valóságalappal. A lényegük pedig ugyanaz: menekülj!

Már a színpadkép sem hagy kétséget afelől, hogy nem a Paradicsomba csöppentünk. Schnábel Zita díszlete a maga koszos falaival, rozsdálló csöveivel, kopár, üres felületeivel lepukkant üzemi csarnokot idéz – és akkor a homokról még nem is szóltunk. Merthogy éppen betemetett mindent a homok, pontosabban a Krakkennek nevezett homokvihar, amely a helyi hiedelem szerint büntetésként zúdul […]

A területen tapasztalható pezsgés és az egyre több, igazán inspiráló és izgalmas program láttán arra gondoltunk, hogy a színház negyedszázados fennállását többek között azzal tehetjük emlékezetessé, ha egy – a műfajába illő – forgatókönyv-pályázatot írunk ki.