Archive of posts published in the tag: Láthatatlan színháztörténetek: női nézőpontok

Könczei Csilla: Ilonka néni és a RromaNative&Co.

Egy közösségi interetnikus színház története reverzben

Nem tudom, hogy az emlékezet szépíti-e meg, vagy alá lehet eléggé támasztani tényekkel, de a 21. század fordulója a fellélegzés, a nyitás és igenis a liberális eszmék térnyerésének az időszaka volt, s mindez – legalábbis Kolozsváron – az esélyegyenlőségre, a sokszínűségre, a szólásszabadságra és az emberi jogok tiszteletben tartására, pluralizmusra fordítódott le. A kilencvenes évek…

Cristina Modreanu: Nemek harca

Megfigyelt női színházcsinálók a kommunista Romániában

Az archívumokban őrzött dokumentumok nem történetet mesélnek, csupán tényeket, adatokat és eseményeket rögzítenek. Néha azonban találni bennük idézeteket az érintettektől vagy az érintettekről, és ilyenkor előtűnik az ember az unalmas akták mögül. Akár jól járunk ezzel, akár nem.

Boros Kinga: Rendszerből törölve

Eltűnt nők a kortárs erdélyi magyar színházban

Tehetség és szerencse az a két paraméter, amelyek alapján a színház világában szakmai érvényesülésről beszélni szoktunk. A színházat természeténél fogva és ideálisan meritokratikus közegnek tételező alapállás egyfajta romantikus zsenikultusz továbbörökítőjeként a színházi alkotó veleszületett, objektíve nem mérhető és nem leírható, de nagyon is érzékelhető „istenadta tehetségét” tartja az érvényesülés legfontosabb tényezőjének. Színművészeti felsőoktatásban beszélnek időnként…