Mi motiválhat egy művészt, amikor visszanyúl egy korábbi munkájához? Mitől válhat az új mű valóban eredeti alkotássá, egy téma autentikus újraértelmezésévé? Vajon egyfajta visszateremtő gesztust jelent a kezdet felé fordulás? Vagy inkább mozdulatlan elkötelezettséget valami szavakkal kimondhatatlan és megnevezhetetlen mellett, ami csak a tánc (a test) nyelvén kifejezhető? És hogyan kerülhetők ki az olyan fenyegető…
