A 28. Hangosító azt a kérdést járja körül, hogy szükség van-e Magyarországon reprezentatív országos színházi találkozóra. A vendégek: Gáspár Máté kultúraszervező, a Budapest Brand programigazgatója, Jászay Tamás kritikus, a Revizor főszerkesztője és Madák Zsuzsanna színházi alkotó, a debreceni Csokonai Színház tagja. A moderátor Gócza Anita.
Herczog Noémi: Egyenlő felek – Interakció színpad és nézőtér között a kortárs magyar gyerekszínházban
9. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle, Marczibányi Téri Művelődési Központ – 2017. október 9-15.
Hogy egy előadó komolyan veszi-e közönségét, az már az első gesztusokból kiderül, nem kell hozzá explicit kérdéseket föltenni.
Madák Zsuzsannát, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház öt éve működő, középiskolásokat, felső tagozatosokat megszólító, és a maga nemében egyedülálló Tantermi Deszka programjának szakmai vezetőjét 2010-ben dramaturgnak hívták Zalaegerszegre – de ő nem fért a bőrébe. Hogyan illeszthető be egy vidéki kőszínház életébe a színházi nevelés?
Madák Zsuzsanna: A nehezebbik út
Egy szülő felháborodott levelet ír az önkormányzatnak a színház egyik ifjúsági előadásával kapcsolatban. A színház reakciója: beszéljük meg! Az esetről Madák Zsuzsanna írt.
Hiszen a kérdések láncolatában mégiscsak az alapvető kérdésig jutunk el: mi a színház dolga? Nyilvánvalóan nem helyi specifikum az a színházlátogatói hozzáállás, amely a könnyed szórakoztatásban látja a színház célját.
Lehet, hogy belső rendszere van az előadásnak, de kifelé ebből semmi sem érkezik meg hozzánk.