Semmi nem változott, vagy ami mégis, az rosszabb lett. De nem esik jól a nevetés a gyilkosokon, pedig úgy tűnik, az lett volna a cél.
A Magyar Színház idei első négy nagyszínházi bemutatója tematikai, stiláris és minőségi szempontból is eltér ugyan egymástól, de látható mögöttük az a színházvezetői elgondolás, amely a repertoárt alakítja.
…ez egy fantasztikusan szépen megcsinált előadás, ennek részévé válni nagyon jó dolog.
Reális és stilizált közötti játék szövi át az előadást…
…elvész valami Tennessee Williams titokzatos fülledtségéből.
Háy János háromszögei nem csalfa és céda szerelmeket fognak össze, hanem fojtogató natúr érzelmeket.
A tematikus évadjával új szakaszt kezdő Magyar Színház előadása hangulatos és érzelmes, romantikába hajló, s legjobb pillanataiban némi feszültséget is felvillantó.
Mert a literszám ömlő vér mintha csak az ábrázolt éra természetes velejárója lenne: a cizellált korrajzot látva kénytelen vagyok elfogadni, hogy itt és most ilyen a normális ügymenet.
