Napról napra

Manifesztót írni vagány dolog. Szerepet vállalsz fel vele, és a vállalásaiddal együtt jár az elszámoltathatóság is. A kiáltvány – műfajából adódóan – extrém elemeket is tartalmaz, hogy magára vonzza a figyelmet, vitaindító legyen, médiavisszhangot, reakciót váltson ki. Kicsit mondani olyan, mintha nem mondanál semmit. Ennek a konkrét kiáltványnak érdekessége, hogy nem az ideológia felől közelít […]

A manifesztum írói számára – Milo Rau, Stefan Bläske, Steven Heene, Nathalie De Boelpaep és az NTGent alkotócsoportja – a helyzet nyilvánvaló: a városi színházak – legalábbis német nyelvterületen, de ez a megállapítás a magyar viszonyokra is alkalmazható – teljesen elválasztottak attól a közegtől, amelyben tevékenykednek. A cél tehát a jelenlegi városi színházi modell felnyitása. […]

A városi színház modelljének megnyitására, a városi, nemzeti és nemzetközi alkotási módok, a folyamatosan együtt dolgozó társulat és a vendégekre való nyitottság kombinációjára irányuló kísérletek rendre elbuktak a „városi színház” struktúrájának implicit határain. Matthias Lilienthal erre irányuló kísérletét a Münchner Kammerspielében nemrég szakította félbe a politika.