Archive of posts published in the tag: Marina Abramović

Szabó-Székely Ármin: A színpadi halál ábécéje

A drámairodalom egyik legmeghatóbb haláljelenete, ahogy Kurázsi siratja Kattrint. A Brecht és Engel eredeti modellrendezését adaptáló 1961-es filmben Helene Weigel arcából az utolsó jelenetben semmi sem látszik. Lehajtott fejjel, szemből látunk egy kendőbe és kopott ruhákba burkolt nőt, ölében fekszik a lánya, akinek altatódalt énekel.

Adorjáni Panna: Átmenni az időn

Gondolatok Marina Abramović Walk Through Walls című könyvéről

Abramović állandónak mutatja magát, olyan művésznek, akit alapvető kérdések hajtanak, és aki ezekre egy életen át keres könyörtelen válaszokat, csakhogy ezek a kérdések bizonytalan tapogatózásokká satnyulnak a könyv végére. A felgyorsuló idővel, a hírnévvel és a kontextusváltásokkal nem jár sem újjászületés, sem újragondolás, de elvonulás, elcsendesedés sem.

Tompa Andrea: Je suis állat

Bevezető a Színház júliusi számának fókuszához: állatok a színpadon

Az állat akkor is „fegyelmezett test”, foucault-i értelemeben, amikor azt játszatja vele az ember, hogy nem. Valójában lehet, hogy a teljes szabadságot soha nem látjuk, láthatjuk a színpadon. Csak az erdőben, a saját házunk táján domesztikált állataink jelenlétében.

Rosner Krisztina: Marina, Marina, Marina

Marina Abramović kapcsán a jelenlétről mint színre vitt élettörténetről

A performance valójában a jelenlétről szól. Ha megszöksz a jelenlét elől, a performanszodnak annyi.

Patrice Pavis: A fizikai színház

A színház fogalmának vizsgálata előadások elemzésével

A színházi világ angol nyelvterületein physical theatre-nek hívják azt a fajta előadást, mely főleg a színész testén, nem pedig a szövegen vagy annak értelmezésén alapul.