Archive of posts published in the tag: Meg Stuart

Megyeri Léna: Mesterműveken innen és túl

Impulstanz 2023: Lucinda Childs, Meg Stuart, Jérôme Bel – Bécs

Nemrégiben újra a kezembe akadt Lévai Balázs egykori kiváló tévéműsorából készült interjúkötete, a Bestseller, abban is az azóta Nobel-díjassá avanzsált Kazuo Ishiguróval készült beszélgetés. A Japánban született angol szerző az interjú egy pontján kifejti, hogy szerinte az írók a harmincas éveik közepére általában már megírták a legjobb műveiket, negyven felett pedig egyenesen egyre gyengébb kötetekkel…

Bízni a láthatatlanban

Marcio Kerber Canabarróval, a Hodworks táncosával Bálint Orsolya beszélgetett

Marcio Kerber Canabarro az egyik legmeghatározóbb alakja a mai magyar kortárstánc-szcénának, sokan talán ezért is hiszik magyarnak.

Halász Tamás: Sorsvázlatok

Meg Stuart / Damaged Goods: Solos and duets, BLESSED / ImPulsTanz, Bécs

Az európai kortárs tánc 1965-ös, New Orleans-i születésű jeles alkotója, Meg Stuart a magyar közönség előtt sem ismeretlen, ám a szomszédos Bécsbe gyakorlatilag hazajár. Az elmúlt huszonkét év során kereken húsz alkalommal volt látható előadása az ImPulsTanz rangos programjaiban.

Meddig tart a test?

Meg Stuarttal Bálint Orsolya beszélgetett

Meg Stuart, a posztmodern tánctörténet ikonikus alakja New Orleansban született, de több évtizede Brüsszelben dolgozik társulatával, a Damaged Goodsszal; újabban a berlini Akademie der Künste vendégtanára. Csupán pár napot töltött Budapesten, mialatt a Trafóban bemutatta VIOLET című darabját, a Műhely Alapítvány szervezésében pedig workshopot tartott, amelyre még Csehországból és Dániából is érkeztek résztvevők.

Dohy Anna: A láthatatlan

Meg Stuart / Damaged Goods: VIOLET – Trafó

Meg Stuart eléri, hogy az előadók mozgását ne pusztán mint tiszta táncot lássuk, hanem mint a tánc olvashatatlanságának manifesztumát.

Néder Panni: Majdnem kifulladásig

Meg Stuart / Damaged Goods: UNTIL OUR HEARTS STOP – München

Amíg meg nem áll a szívünk – a világhírű koreográfus müncheni produkciója már a cím által magasra teszi a lécet. Fizikai határfeszegetésre, féktelen energiabedobásra és teljes elszállásra számítok.

Bettina Brandl-Risi: Az új virtuozitás

A német színpadon tapasztalható „túljátszásról és tökéletlenségről

Vajon a tökéletlenséggel szervesen vegyülő virtuozitás véletlen kaland-e, avagy van a színház szempontjából valamilyen mélyebb esztétikai jelentősége?