“Nincs rágódás, hogy biztos jó lesz ez így, csak a “csinálás ereje”. A felnőttek szívesen nézik ezt az erőt, ami a gyerekekben lakozik” – mondja Vadas Zsófia Tamara táncos, koreográfus, a podcast egyik vendége. Vele és Kucserka Fanni pszichológussal beszélgetünk Milo Rau Five Easy Pieces című előadásából inspirálódva. A moderátor Gócza Anita. Hallgassátok meg itt,…
Szembesülnünk kellett azzal, hogy bár szeretünk mást gondolni magunkról, de hajlamosak vagyunk zárt kérdéseket megfogalmazni.
A Bécsi Ünnepi Hetek 2019 májusában és júniusában öt héten át zajló rendezvénysorozata az idegen és az ismeretlen iránti nyitottság, kíváncsiság jegyében szerveződött. A hívószavak nem ideologikus és nem tematikus válogatást jelentettek, hanem elsősorban kilépést a megszokott műfaji keretek közül. Szerkesztőségünk tagjai két előadást láttak közösen, Romeo Castellucci 2015-ben bemutatott Metopék a Parthenónon és Milo…
A manifesztum írói számára – Milo Rau, Stefan Bläske, Steven Heene, Nathalie De Boelpaep és az NTGent alkotócsoportja – a helyzet nyilvánvaló: a városi színházak – legalábbis német nyelvterületen, de ez a megállapítás a magyar viszonyokra is alkalmazható – teljesen elválasztottak attól a közegtől, amelyben tevékenykednek. A cél tehát a jelenlegi városi színházi modell felnyitása.…
A városi színház modelljének megnyitására, a városi, nemzeti és nemzetközi alkotási módok, a folyamatosan együtt dolgozó társulat és a vendégekre való nyitottság kombinációjára irányuló kísérletek rendre elbuktak a „városi színház” struktúrájának implicit határain. Matthias Lilienthal erre irányuló kísérletét a Münchner Kammerspielében nemrég szakította félbe a politika.
Miközben Ronen rendezőként a külső megfigyelő szerepében volt jelen, aki a forgatókönyvet formálta és szerkesztette, a dialógusok nagy részének megírásában mégis a színészekre hagyatkozott: „Mindenkit megkértünk, hogy az utazás alatt vezessen valamifajta naplót […], és az egész darab ennek a tapasztalatnak a közös naplójává vált.” Így a színészek biztosították az alapanyagot a darabhoz saját személyes…
A 72. Avignoni Fesztiválon két erős és katartikus előadás nem megszokott módon boncolgatja a világhoz és egymáshoz való viszonyunkat. Madeleine Louarn és Jean-François Auguste értelmi fogyatékosokkal színre vitt adaptációja képmutató társadalmunk tettetett részvételét vizsgálja az egyén nyugtalanító idegenségének kafkai légkörében, míg Milo Rau egy gyilkosságot feldolgozó radikális előadása a színházi mimézisre és a pusztítás banalitására…
A General Assembly/Generalversammlung/Assemblée Générale – hogy az esemény három hivatalos nyelvén álljon itt a cím, amely magyarul Közgyűlés – egy Rau koncepcióján alapuló, és saját produkciós irodája, az International Institute of Political Murder által szervezett fiktív világparlament. Az esemény a Schaubühnén zajlott, ahol három napon keresztül reggel 10-től este 8-ig szinte megállás nélkül vitatkozott, szavazott,…
Van némi ellentmondás abban, hogy az októberi forradalom centenáriumán a láthatóan forradalmi hangulatban lévő Rau meglehetősen polgári esztétikát választ Lenin végnapjainak elmesélésére. Persze nem ilyen egyszerű a helyzet, de tény, hogy a nagyjából kétórás előadás szinte végig egy kisrealista dácsa díszletében játszódik.
Októberben volt Milo Rau Leninről szóló, az 1917-es orosz forradalom évfordulójára készült előadásának bemutatója a berlini Schaubühnén. GERÉB ZSÓFIA erről, illetve további bemutatóiról az évadban, valamint a Nationaltheater Gent élén 2018-ban kezdődő igazgatóságáról kérdezte a rendezőt, aki megosztó és provokatív munkáival jelenleg egyike a legizgalmasabb kortárs színházcsinálóknak. Ez év tavaszán a ruandai népirtásról szóló Hate…
