Napról napra

Míg Móricz regénye a politikai pályához, közélethez társított nemes képzetek leleplezésén munkálkodik, a TÁP Színház verziója – mintha nem tehetne mást – adottnak veszi ezek hiányát, tocsog a titkos függöny mögötti világ nyílt titkaiban. Ha valaki átment a szűrőn, s ezekben semmi megrökönyítőt nem talál, még mindig tanakodhat, mitől lesz ez a közel háromórás burjánzó […]

Kavicsok csikorognak a lábak alatt, sírkövek szolgálnak ágyul és asztalul, a palota nejlonnal borított vasszerkezete üvegház, amely megvédi az uralkodó elitet a népet sújtó örök téltől. Mélyfekete és sápadtfehér színekből szőtt világ ez, absztrakt tér, amelyben kísértetként bolyong a halovány Elektra, és amelyben a színek csak hazudhatnak, az ékszer gazemberek fizetsége és lehetséges fegyver, az […]

A szombathelyi Weöres Sándor Színház Kivilágos kivirradtigja nem elsősorban a jelen aktuálpolitikai parabolája, sokkal inkább a megkövesedett – és persze sokat hivatkozott – múltról, a végnapjait élő dzsentriségről készített éles és halálos pillanatfelvétel. A kép szépsége a szemérmetlen nyíltság és a váratlan visszahúzódások játékában rejlik: már tisztán látni, hogy itt a vég – és nem […]

Ördög Tamás rendezőtől láttunk már jobbat, és biztosra veszem, hogy fogunk is még. Ez az előadás most más miatt fontos: jelzi, hogy Móricznak helye van a kortárs színházban. És persze azért is fontos, mert Kulka János visszatért.

Nemcsak a társadalmi viszonyok, a vasút sem téma, hiszen nincs modernizáció…

Mintha a produkció alapjában véve arra szerveződött volna, hogy operetti szereppel ajándékozza meg a népszerű Stohl Andrást.